A FŐNIX ÉBREDÉSE

ment, aki nem várta meg, hogy odaérjen hozzá. Elejtette fegyverét. Enrique megtorpant, és ekkorsorra, minden katona a földre dobta a kardját. Enrique lazán megvonta a vállát.– Nekem így is jó – nézett körbe. Ellenséges tekintetek kereszttüzében állt. – A lényeg a lényeg.A fene se fog hajolgatni.– Lefegyverezted a katonáimat – jegyezte meg gúnyosan Elias még mindig a tőr élével a torkán–, de ki nem jutsz innen.– Nem is akarok megállapodás nélkül.– Különös a tárgyalási technikád.– Csak elszántságomat bizonyítja.– Rosszul taktikázol… Tedd le a tőröd, és meggondolom, mit tegyek veled!– Nem sietünk – mondta Carlos.Ebben a pillanatban megjelent még egy férfi a trónteremben, és Elias hadúr hirtelen tisztán láttaCarlos szándékát. Mire azonban szólhatott volna, újabb álmodó tűnt fel közöttük, aztán még egy ésmég egy. Már öten voltak, és pár percen belül még heten jelentek meg. Mindannyiuk testét tetőtőltalpig különleges tetoválások borították, barna bőrük és olajosan fekete hajuk fénylett afélhomályban.Felvették a lovagok és katonák kardját, s már fegyverük is volt, aztán a katonákat összeterelték afal mellett. Közben Carlos elengedte a hadurat.Elias az embereit nézte, majd lassan megfordult. Carlos eltette a tőrt, és most karját melle előttkeresztbe fonva állt szemben a hadúrral.– Csak az akarat számít – mondta színtelen hangon Carlos. – Ha el akarnám foglalni ezt apalotát, akkor elfoglalhatnám. De nem akarom.– Aranyak kellenek?– Nem értesz, hadúr. – Carlos rosszkedvűnek tűnt. – Nekem nem számítanak az aranyak. NekemMordova szövetsége kell. Nektek pedig mi kellünk.– A harcod.– Igen. Nem tudod, mire képesek az álmodók. Senki nem tudja Mordovában. Hát én mostmegmutattam. Nem kellenek nagy hadseregek, hogy bevegyünk egy palotát vagy egy várost, ésnem számít, milyen fegyverrel jössz, mert ahonnan mi jövünk, ott mindennek megvan az ellenpárja.Ilyen harcmodort még nem láttál. Nekem van seregem, és nektek is van seregetek. Külön-különelveszünk, de együtt megállíthatjuk a Birodalom önjelölt császárát.– Milyen sereged van neked? – kérdezte Elias csípősen. – Ezek a… fiúk?– Fiúk? Lássunk egy összecsapást a legjobb katonád és az én emberem között!– Bizonyítani akarsz? – Elias a fejét ingatta. – Nem érdekel a kihívásod!– Én vállalom, hadúr – szólt közbe Valor hirtelen. – Adj rá engedélyt!Elias a lovagjára nézett, akiben dúlt a düh. S mi tagadás, nem csupán benne, de mindegyikkatonában. Kellett nekik az elégtétel. Bólintott.Valor ekkor előrelépett a katonák sorából. Levetette sisakját és elhajította. Megoldotta vértjeit,kar- és lábvédőjét. Puszta kézzel akart harcolni.– Hohó! – mosolyodott el Enrique, és kihívón intett. – Engem akarsz? Engem?… Akkor gyere!Valor nem sokat késlekedett, nekitámadt az álmodónak. Enrique azonban fürge volt, oldalralépett, mint egy táncos. Vigyorgott.