A FŐNIX ÉBREDÉSE

Követhetetlen volt, ami ezután történt. Az átvizsgált és megmotozott Carlos kezében egyszerrecsak feltűnt egy tőr, majd ezzel egy időben a férfi kinyúlt a hadúr felé, és magához rántotta. Eliasrögtön reagált a támadásra, de nem volt elég gyors, s egy pillanattal később Carlos tőre a nyakánakfeszült. Mindketten egy vastag oszlop tövébe fordultak. Carlos szilárd kézzel tartotta a hadurat.Csupán apró mozzanatra volt attól, hogy megfossza életétől.A lovagok mindegyike felemelte kardját, ám ezen túl nem tehettek semmit. A katonák iskivonták pengéiket, de feleslegesen.– Egy lépés, és a hadúr meghal! – kiáltotta feléjük Carlos. A fegyveresek nem mozdultak.– De te is – válaszolta fojtott hangon Elias.– Én nem tréfálok, és nem a levegőbe beszélek – sziszegte Carlos. – Ha meg kell győznöm tégedszándékom komolyságáról, hát meggyőzlek.– Nem jó úton haladsz…– Majd meglátjuk!– Ha megölsz, megölnek. Ha elengedsz, lecsukatlak… – Elias kicsit elgondolkodott. – Vagyfelakasztatlak. Mi ebben a jó neked?Carlos nem válaszolt, a szorítása azonban nem enyhült, és keze sem remegett meg. Elias azegyik lovagjára nézett, aki finoman megrázta a fejét. Jelezte, hogy az álmodó nem tréfál. Veszélyeslenne a megtámadása, habozás nélkül átvágná a hadúr torkát.– Most mi lesz hát? – kérdezte Elias.– Várunk.Hosszú percekig semmi sem történt, csak álltak egy helyben. Egyikük sem mozdult, csupán alovagok tekintgettek egyre értetlenebbül egymásra. Elias megjegyezte közben, hogy a mágia semfog működni a palotában, mert a védelmező rúnákat fel kellene oldani hozzá, de Carlos nem reagált,így maradt a patthelyzet.Aztán egyszer csak egy férfi jelent meg a semmiből.A hadúr lovagjai és katonái egy pillanat alatt harcra készen álltak újra pengéik felemelkedtek, deCarlos erős hangja ismét állóképbe merevített mindent.– Kardokat le! – mondta Carlos.– Pengéket a föld felé! – parancsolta Elias is. – Erre vártunk? – kérdezte Carlost.– Erre is – mondta Carlos. Az emberéhez fordult. – Enrique! Szedd össze a kardokat…– Oké, főnök.Enrique odalépett az első lovag elé, aki azonban nem mozdult. Látszott rajta, hogy nem csupán ahadúr miatt vonakodik átadni a fegyverét, de büszkeségében is sértve érzi magát. Erősebbenszorította a kard markolatát, s szája késpengényire szűkült.– Add ide! – intett Enrique a vonakodó lovagnak. – Még megvágod magad…A páncélos a sértésre meglendült, mire Enrique lazán félrelépett, és a mellette elzúgó testetlépésirányban egyszerűen meglökte.– Valor! – csattant fel Elias hangja. – Pengét a földre!A lovag megfordult, majd a hadúr hangjára egyszerűen elejtette a kardját. Nem adta át, csakhagyta a földre hullani, majd hátralépett. Mindeközben dühtől sötét tekintettel figyelte az olajosbőrű álmodót.Enrique a fal felé rúgta a kardot, Valort figyelemre sem méltatva többé, a következő katonához