A FŐNIX ÉBREDÉSE

szemöldökkel. – Ritkán jönnek elém ilyen ajándékkal.– Carlos Gutiéreznek hívnak otthon. Álmodó vagyok. Olyan, akire szüksége lesz Mordovának.– Mowurt irtani?– Sokkal többet ajánlok, mint pár mowurfészek kifüstölése. Elias hadúr felállt a székéből, ésCarlos elé sétált. Erőben felért az álmodóval, s egy kicsit talán magasabb is volt nála. Ám míg Eliasarcára kemény árkokat vont a fegyelem és az önuralom, addig Carlos tekintetében mindent elsöprőtűz lángolt.A hadúr belenézett abba a tekintetbe, és amit látott, az erő és energia veszélyes keveréke volt,olyasfajta láng, amely képes országokat megdönteni. Elias jól ismerte az embereket, így hamarfelismerte, hogy aki előtte áll, az a titánok közé is leszállna, ha úgy hozná a sors. Ez az ember nemfél semmitől, és úgy harcol, ahogy senki más.– Álmodó? – kérdezte a hadúr elgondolkodva. – Mit kell tudni rólad?– Bármire képes vagyok.– Miért? Dicsőségért, hírnévért? Nem olyannak tűnsz, mint akinek ezek számítanának.Hatalomért? Talán… de neked nem kell a világ. Halljuk a miértre a választ!– Mert így tartom jónak.– Az igazságért?– Nincs igazság. Nem létezik – felelte komoran Carlos. – Aki azt keresi, az elfecsérli az életét.Élni és élni hagyni, ez az én jelszavam. Azokat pedig megvédem, akik hozzám tartoznak. –Előrelépett, mire az őrök a fegyverük után nyúltak, de mivel Elias válaszul szintén közelebb lépettCarloshoz, a katonák nem tettek semmit. – Sokan vagyunk itt álmodók, és néhányan eszköznekakarnak használni minket. Ezt nem hagyom.– Nem a mowurokról beszélsz…– Nem. Arról a feketéről beszélek, aki a Birodalom trónján ül, és császárnak nevezteti magát. Akimaga is álmodó volt addig, amíg a túloldalon meg nem ölték.Elias hallott már pletykákat Orkhon császárról, de egyik sem volt túlontúl hihető. Beszélték róla,hogy maga is mowur, sőt mágus azt is, hogy gír asszony és ember férfi gyermeke, mások szerintálmodó… Sok mindent fecsegtek, de az igazságot kevesen tudták kihámozni a szóbeszédből.– Mit tudsz róla?– Nem sokat. Csak azt látom, amit tesz. Láttam már ilyet sokszor. Túlságosan is sokszor.– A földeden?– A városomban… Kihasználja az álmodókat, akik egyszer csak itt találják magukat. Fegyvert ada kezükbe, és gyilkolásra kényszeríti őket. Én tudom, mi a gyilkolás, de ez nem az én harcom. Eznem az álmodók harca.– A célod megvan. Az erőd megvan. Mi hiányzik? – kérdezte kis csend után Elias. – Azt monddel, mit akarsz tőlem? Fegyvert, páncélt, rangot?– A fegyvert megszerzem magamnak, a rang pedig nem érdekel – rántotta meg Carlos a vállát. –Gyerekkoromban a magunkfajta bandákat LA utcáin csak összefogással verhettük le. Az utca jóiskola volt minden kölyöknek… Együtt legyőzhetünk egy mowurfészket, leverhetünk egy birodalmicsapatot, de nem nyerhetünk háborút, pedig anélkül mit sem ér az egész. Én nem csatázni akarok,hanem győzni.– Ha jól értem, Mordova segítségét akarod a harcodhoz. – Elias felnevetett. – Bejössz hozzámegy levágott mowurfejjel, és egy egész országot kérsz őrült álmaid mögé?