A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Ha felébrednétek, tartsátok otthon a frontot! – hagyta a többiekre.– Biztos lehetsz benne!Carlos késlekedés nélkül elhagyta a szállást, és a tartományúr palotája felé vette az irányt.Kimért léptekkel haladt, nem sietett, pontosan kiszámolta az időt.Két kézzel döngette meg a palota kisebb kapuját a rézkopogtatóval. A nagyobbikon akár egymoguszszekér is beférhetett volna a kisebbet a gyalogosoknak tartották fenn. A kilépő őrnek csupánannyit mondott, hogy az őrség vezetőjével akar beszélni. Sürgősen. Élet és halál. Karmen és aBirodalom.Nem sokkal később kilépett a kapun a palotaőrség vezetője. Magas, vállas férfi volt, két szemeközel ült egymáshoz, s ez gyanakvó arckifejezést biztosított neki akkor is, ha éppen mosolygott.Carlos láttán azonban esze ágában sem volt mosolyogni.– Elias hadúrral kell beszélnem – szólalt meg Carlos. Nem kertelt, de levetette az MS 13szlengjét. Ravóra nem Los Angeles, és ez a világ nem az a világ. Ez nem csóró utcakölykök meddőútkeresése, piti bűnök, drog és betépett gyilkosok. Itt nincsenek tűk, sem öv mögé tűzöttlőfegyverek, balhés nagymenők, akik kakaskodnak az utcasarkon, a kocsmában, a kurvájuk előtt.Ez a világ sem jobb, de másmilyen. S ha itt akarsz érvényesülni, vallotta Carlos, el kell sajátítanodennek a világnak a gondolkodását és a nyelvét.– Kértél bebocsátást? – nézett rajta végig a katona.– Most kérek.– Levélben kell kérned, és az engedéllyel kopogtathatsz csak a palotakapun.Carlos elmosolyodott.– Mowurok élén fog majd kopogtatni Orkhon császár, ha nem jelentesz be uradnak.– A kardom markolatával fogok kopogtatni a fejeden, ha nem mész innen – mosolygott vissza ráa palotaőr.Carlos válaszul belenyúlt a válltáskájába, és egy mowur levágott fejét húzta elő onnan. Az őrhátrahőkölt a földöntúli szörnyarc és a viaszos bőr elől.– Ahonnan ezt hoztam, van még vagy kétszáz ilyen – mondta visszafojtott hangon Carlos. – Aligegynapi lovaglásra. Vajon mennyi idő kell, hogy a tartomány keleti felét feldúlják? – Ledobta a fejeta földre. – Tekintsd ezt egy írott kérvénynek a meghallgatásra. Megvárom a választ.– Gyere vissza holnap! – engedett az őr. A vonásain tucatnyi érzés száguldott át, és egyik semvolt kellemes.– Holnap már nem leszek itt. Vagy most, vagy soha. Elias hadúr is beszélni akar velem, csak mégnem tudja. Menj, és mondd el neki, ki várja a hívását itt kint.Az őr a fejre nézett, aztán fel, Carlosra. Aztán megint a fejre. Carlos értette. Kiköpött oldalra,majd felvette a fejet a földről és belecsúsztatta a válltáskába. Táskástul adta az őrnek.– Vidd!A palotaőrök vezetője sietve ment a fejjel Elias hadúrhoz.Nyolcan jöttek Carlosért, és kísérték el a palota szívébe. Carlos úgy ment végig a katonák közötta palota lépcsőin és folyosóin, mintha ő vezetné őket.Elias hadúr a fogadóteremben várta. Oldalt az asztalon, egy ezüsttálcára helyezve a mowurocsmány feje díszelgett. Elias körül ott álltak lovagjai, szám szerint hatan. Fényes páncélban,karddal a kezükben, amelyre kényelmesen rátámaszkodtak.– Ki vagy te, aki egy mowurfejjel kedveskedsz nekem? – kérdezte Elias összevont