A FŐNIX ÉBREDÉSE

– suttogta Harod. – Megértetted? Ha megteszed, kétszeresére emelem a jutalmad anélkül, hogy atöbbiek tudnának róla!– Értettem – mondta a férfi.– Csak az ajtó előtt húzhatod ki a hüvelyéből! Addig az erejének nem szabad megmutatkoznia!Induljatok!Emberei szellemekként szóródtak szét.Harod elégedett volt. A mágia működött, ők bent voltak. Mint minden mordovai védelem, ez istúlontúl nagyszabású volt. Egy egész sereget megsemmisített volna, de pár ügyes bérgyilkossal nemtudott mit kezdeni. Ha a Félfülű csupán eljut Meldiana lakrészéig, már nyert ügye van.És amikor már egyik embere sem láthatta, Harod a kötéllétrán kiszökött a várból. Nem volt márott semmi keresnivalója.Félfülű nem tudta mire vélni a hirtelen bizalmat, amit Harod az irányában mutatott, de aparancsot nem tagadhatta meg, azután pedig már nem volt lehetősége gondolkodni rajta. Az övébedugta a tőrt, marokra fogta kardját, és csendesen osont előre Daburonnal és Rogarral. Árnyakatlátott szeme sarkából suhanni, társai jobbról és balról védték, fent a várfalon. Egy elfojtott kiáltást ishallott… Valaki ismét meghalt ezen az éjszakán.Félfülű tényleg jól emlékezetébe véste a hatalmas palota alaprajzát, szintjeit, az utat, amely ahercegnők folyosójára vitt. Nem volt túl messze a helytől, ahol felkapaszkodtak a várfalra.Az ajtót, amin át a palota belsejébe juthattak, egy őr védte. Daburon kihúzta magát, őkatonaruhában és sisakban volt, odament hozzá, majd elkapta, és egyetlen mozdulattal átvágta atorkát. Még arra is figyelt, hogy csendesen csúsztassa le a holttestet a földre. Félfülű magábanelmosolyodott, Harod jól választotta ki embereit, s akiben csalódott, azt hatékonyan távolította elmég az út folyamán. Sebaj, a pénz kevesebb felé oszlik…Talán ma este is lesz néhány halott.Félfülűnek ekkor jutott eszébe, hogy talán túl sokan is vannak ehhez a munkához. Minekmegtisztítani a várfalat a katonáktól, ha a palota belsejében Meldiana hercegnő a cél? A férfiazonban megnyugtatta magát, ez bizonnyal Harod küldetéséhez kell. A vezérnek is van feladata ama esti játszmában. Olyan feladat, amiről nem kell tudniuk.Lehet, hogy ő a trónörököst öli meg? Vagy magát a királyt?A legnagyobb tettet visszük véghez Mordova történetében, vigyorgott Félfülű.Éppen egy beugróba fordultak be hármasban, immár a palota belsejében, és Daburon észrevette avigyort.– Mi van? – kérdezte súgva. – Minek örülsz?– A pénznek, barátom, a pénznek – súgta vissza Félfülű. Elment előttük két őr, mire kiugrottak arejtekhelyükről, és hátulról halkan elintézték őket. A testeket a beugróba tolták.– Kettővel kevesebb – morogta elégedetten Rogar. – Kifelé könnyebb lesz.A többiek a kiutat tisztítják meg, jött rá Félfülű. Harod mindenre gondolt.Továbbosontak. Árnyékok voltak csupán a sötétben. A Félfülű tudta, milyen szobák mellettmennek el, és átfutott a fején, hogy kifelé menet (ha már szóba került a menekülés) pár aranytárgyatelemelhetnének. Majd az alkalom úgyis eldönti, megtehetik, gondolta végig. Nem kell megállnihozzá, s nem kellenek nagy dolgok. Egy arany gyertyatartó például. Azzal kifelé menet mégharcolni is lehet…Ez járhatott Rogar eszében is, mert az egyik ajtónál a kilincsre tévedt a keze.Daburon mellének feszülő kardja állította meg a mozdulatban.