A FŐNIX ÉBREDÉSE

csupán egy kardot, egy tőrt vagy egy csuklyát. Hanem ezeknél nagyobb, sokkal nagyobb dolgokatis.Csak erőnek kell lenni a felhasználóban, és nem árt némi gyakorlati tudás.Így kötötte magához Barnazolt is évekkel ezelőtt.Harod a csathoz nyúlt, és igyekezett kiélvezni a pillanatot. Olyan erőt szabadít fel hamarosan,amely a világ leghatalmasabb uralkodójának palotáját fogja megbénítani. Csendesen ésalattomosan, ahogy a köd rátelepszik a tájra. Mire észreveszik, már késő lesz.Daburon lassan hátrált. Ő nem szerette a varázslatokat. Semmi baja nem volt a mágiávalmegerősített fegyverekkel, de gyerekkorában azt verték bele, hogy a mágusoktól és praktikáiktóltartania kell. Ezt persze sosem vallotta volna be Harodnak.Harod felpattintotta a wyvern alakú kampót, és a szelence teteje készen állt a kinyitásra. Kétujjával fogta meg, nem kellett több, és lágyan felhajtotta.Mintha szellő csapott volna az arcába. Száraz, forró levegő a Mordov feletti könnyű égbolton.Aztán a szelencéből lágy por szállt fel, amely a levegőben tucatnyi wyvernné formálódott, amiktovább osztódtak, testükből újabb wyvernek hasadtak ki. Megnőttek, körberepülték urukat, szálltakkörülötte, és Harod a hatalom érzésével nyúlt ki utánuk. Megfogni azonban ő sem tudta a mágikusteremtményeket, amelyek hirtelen megérezték a rúnák erejét, és szétrebbentek. Alakjuk megnőtt,mintha táplálná őket valami. Átlebbentek a fal felett, majd elindultak arra, ahonnan a rúnák erejétérezték. Harod hamarosan kettesben maradt Daburonnal.– Fenséges – suttogta a rablóvezér.– Én majdnem beszartam tőlük – morogta Daburon. – Most mi lesz?– Várunk, míg a wyvernek elszívják a rúnák erejét. Aztán ledobjuk a köteleket. Azután márölhetsz is a várfalon és az udvaron. Nem látják meg!Csendesen vártak. Harod a távoli tornyokon lévő rúnákat fürkészte, már amit az éjszaka engednilátott belőlük. Szürke köd kavargott a mágikus jelek előtt, és a vezér abból tudta, hogy mindenrendben, hogy a toronynak egy része mintha eltűnt volna a szeme elől.– Most! – adta ki a parancsot.A két kötél halk surranással zuhant alá és bomlott ki a palota fala mentén.Hamarosan megfeszültek, Harod emberei fürgén kúsztak fel rajtuk.Tucatnyian jöttek fel a fal tetejére, s úgy érkeztek meg, akár az árnyék.– Ti ketten előre, ti jobbról, ti balról hallgattatjátok el az őröket a palota szintjén – osztotta kiHarod a feladatokat.– Meldiana lakrészéhez hárman mennek, akiket te vezetsz! Félfülűhöz szólt, aki meglepettenfogadta a parancsot.– Nem te ölöd meg a hercegnőt?– Nekem más célpontom van – felelte komoran Harod.– De miért én?– Mert te vagy a legcsendesebb, a leggyorsabb, és te láttad át leghamarabb a palota alaprajzát.Fogd Daburont és ezt a másikat… Rogart… Fogd őket, és menjetek! Ők fedeznek téged, és itt a tőr,amit a hercegnő szívébe kell szúrnod.Harod átadta a tökben becsempészett fegyvert.– Csak ezt használhatod, és csakis a hercegnő megölésére