A FŐNIX ÉBREDÉSE

Huszonharmadik fejezetA Hegyicsillag Fogadó estére egyszerűen kiürült, amit a fogadós nemigen értett, hiszen az összesszobáját, de még a pajta legutolsó sarkát is kiadta az elmúlt napokban, s olyan nincs, hogy egyszerretűnik el mindenki. Eddig úgy hitte, szerencséje van, mert a környező szálláshelyekről sorra kikoptaka vendégek, miután a palota királyi kriptájában végső nyugalomba helyezték az ifjú herceget, nálapedig mindenki maradt. Most azonban úgy vélte, a gond nagyobb, merthogy a vendégeknekeltűntek a ruhái is, tehát hiába maradtak még pár napot, azt bizony nem fizették ki. Mintha valamiösszeesküvés lett volna az ő tönkretételére.Példátlan skandalum ez Mordovban. Szólhatna a kapuőrségnek, de még mindig áramlik kifelé atömeg a városból, elküldenék a fenébe. Ezt aztán megpróbálta elmagyarázni haragos feleségének is,ami tovább rontott a helyzeten. Végül úgy döntött, inkább a kapuőrök, így a fogadós a nyaka közészedte a lábát…Mordovban valóban nagy volt a káosz, az emberek, akik napokon keresztül jöttek befelé, mostmind ki akartak jutni innen. A temetés s az azt követő királyi torok és misék sora véget ért, aparasztokat, iparosokat, kereskedőket várta otthon a munka.A fogadóssal ellentétben ezt Harod isteni jelnek vélte, a tömegben még jobban el tudtak rejtőzni.A palotába viszont nehezebb volt bejutniuk, azzal együtt is, hogy hihetetlen sok ajándékot hoztak agyászolók. Minden volt ott, amit csak ember készíthet, termelhet, nevelhet, s aminek tetemes részehamarosan megromlik vagy megdöglik. Harod némi gúnnyal gondolta végig, mi lesz ezeknek asorsa a gyász utáni napokban.Az eszébe se jutott, hogy a királyi tanácsnokok mindet a legszegényebbekhez fogják eljuttatni.Egy rakodócsapat tagjaként jutott be a palotába ő és Daburon, akit végül kiválasztott magamellé, ahol aztán elrejtőztek. Harod egyetlen tőrt csempészett csak be, amit eredetileg egy állatbanakart elrejteni, de végül egy tökben helyezte el. Más fegyver nem volt náluk, mert rögtön lebuktakvolna. A köteleket, amire szükségük volt a többiek becsempészéséhez, az ajándékok közé tették, ésmás szolgák vitték be a raktárba. Amikor bejutottak, egy sötét sarokban húzódtak meg, azadományok halmai mögött, a konyhához tartozó hatalmas raktárak egyikében. Megbújtak, míg lenem szállt az este.Könnyű megoldást választottak, az első két katonát, akit eléjük vetett a sors, megölték, ésátöltöztek a ruháikba. Ezek után visszatértek a raktárba, megkeresték a tökbe rejtett tőrt és aköteleket. Harod és Daburon megosztoztak a terheken, majd a palotafal árnyékában haladvaigyekeztek következő céljuk felé. Két kétfős őrjáratba is belebotlottak, de mindkettőt elintézték.Csendesen, gyorsan dolgoztak, az eszméletlen mordovi katonákat behúzták a palota belsejébe, s ottölték meg őket.Majdnem egy órájukba telt, míg a várfal tetejére értek. A köteleket azonban még nemereszthették alá, mert akkor felkeltették volna a palotát védő mágikus rúnákat.Ennek hatástalanításához a nifini Szíverődben kapott kis dobozka kellett. Illetve az, ami bennevolt.Harod leakasztotta övéről a bőrzacskót, és előhúzta belőle a dobozkát, amely egy erőteljesebbnyomásra kinyílt. Egy bársonypárnán mithril-arany szálakból szőtt szelence feküdt, szálai közöttmágikus energiák feszültek. Egy kis wyvern formájú csat tartotta össze két oldalát, semmi több. Selakat, se pecsét. Csak egy kis csat.Harod megérintette a szelencét, és úgy hitte, érzi a mágikus energiákat. Nem félt tőlük, mint akívülállók nagy része. Inkább csodálattal nézett ezekre az erőkre. Csodálattal és mohó vággyal.Mert jól tudta, nem kell mágusnak lenni ahhoz, hogy valaki mágikus tárgyakat használjon. Nem