A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Olyan ősi faj, mint a tündék. A legősibbek ezen a földön. Az angyalok, a sárkányok és atündék.– A mindenit! És sárkányháton szállnak az égen?– A sárkány nem hátas! A sárkány barát. Te lovagolnál Főnixen?Steve vigyorgott.– Elbírni elbírna… Elesztriel is nevetett.Steve visszanézett az őrre a hátuk mögött.– Szerinted érti, miről beszélünk? Elesztriel is hátra sandított.– Nem az ő dolga.– Na, például ez is érdekes a ti világotokban…De nem részletezte. Kényelmesen rádőltek a várfalra, és Mordovot nézték. Steve élvezte ezt apillanatot, a város felett, józanul, egy idegen világban. Bármiféle késztetés, rohanás nélkül. Amobilja nélkül.És a reménnyel, hogy álmában sárkánypap lehet.A kérdés csak az, hogyan kérje meg a papot, hogy fogadja be és tanítsa.Már éppen meg akarta ezt is kérdezni a tündétől, amikor a hátuk mögött hangzavar támadt. Apalota belsejéből jött, fegyverek csattogása és kiabálás. A hangzavar egyre erősödött, közeledett, ésegyre többen csatlakoztak hozzá.Egy alak szaladt fel a várfalra, kezében csupasz pengével. Körbepillantott, majd rohanvástmegindult feléjük.– Ki ez? – kérdezte Steve döbbenten.– Goran. Meldiana vőlegénye, akit megvádoltak Veras megölésével.Őrük kivonta a maga kardját, és a menekülő elébe állt. Rövid párbaj következett, amiben arevenzai lovag maradt felül, a katona pedig szétnyílt fejsebbel, holtan zuhant a földre.Goran ekkor a tünde és az álmodó felé fordult, arcán elszántság ült.Elesztriel előrelépett, bal kezével maga mögé tolva Steveet.– Te voltál? – kérdezte a lovagot. – Te ölted meg a herceget?– Sem a herceget, sem Scoront – válaszolta komoran Goran.– Jó – bólintott Elesztriel. – Hiszek neked…Goran egy pillanatig merőn nézte őket, majd elszaladt. Távolabb felugrott a falra, pontosan ott,ahol a gyász zászlaja függött. Eldobta kardját, s egy tőrt húzott elő. Belevágta a zászlóba, ésátlendült a falon. Hallani lehetett a szövet hasadását.Aztán mindent elnyomott egy hosszú, tülkölésre emlékeztető hang. A külső fal rúnái életrekeltek, felizzottak, és riadóztatták a katonákat, akik már amúgy is tudták, hogy szökik a hercegnővőlegénye.Steve és Elesztriel ráhasaltak a várfalra, úgy néztek ki, hogy lássák a menekülőt. Mögöttüktucatnyi mordovi katona szaladt el, hogy elkapja Gorant, de későn érkeztek.– Ebből megint baj lesz – kiabálta túl Elesztriel a rúnák keltette riadójelet. – A lovag revenzai…Goran egy darabig még a zászló alján lógott, majd lábát a falnak feszítette, és ellökte magát.Több mint tíz métert zuhant, s egy háztetőn landolt, amit súlyával átszakított.Hamarosan a ház utcai ajtaján rohant ki, és elnyelte Mordov éjszakája.