A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Főnix megijedt a vallomástól és elhallgatott.– Van valakinek egy kendője? – Steve levette véres kezét a karjáról, és a sebet nézte. – A fenébe!De ronda…Elesztriel elengedte Főnixet, és adott egy kendőt Stevenek, aki bekötötte a sebét. Közbenösszevérezte a kendőt, s úgy nézett ki, mintha folyamatosan folyna a vére.– Mi lesz, ha elfertőződik?A foga közé kapta a kendő egy sarkát, úgy szorította meg a kötést. Amikor félig felnézett, aszeme sarkából észrevette, hogy a várfokról figyeli őket valaki.A sárkánypap volt az, akit eddig kétszer látott életében. Ott állt fönt, több emelet magasságban,és minden kétséget kizáróan őket nézte. Sőt Steve úgy érezte, csak őt nézi.– Mit keres az ott? – kérdezte, mire mindenki odafordult.– Azt hittem, már rég elment.– Valószínűleg valami itt tartja – mondta Elesztriel. – A sárkánypapok is olyanok, amilyen ez avilág… szerinted. Nem sietnek sehova. S ugyan miért is sietnének?– Nos, szájalsz vagy harcolsz? – kérdezte Edvir. – Mert a kardforgatás miatt vagyunk itt!– Harcolok – felelte Steve, és elszakította tekintetét a sárkánypaptól. Feltámadt az önérzete, megaztán el is szégyellte magát, hogy gyengeséget mutatott. – Hát persze, hogy gyakorolni akarok.Rajta!Beköszöntött az este, és Steve nem bírt a szobájában maradni. Egy őrrel a háta mögöttfelballagott a várfal egy magasabb erkélyére, oda, ahol le tudott ülni, és meg tudta bámulniMordovot, a királyi várost éjszaka.Csend honolt a mögötte húzódó várfal hosszán, az utcákról felszűrődő zajokat elvitte azalkonyattal feltámadó őszi szél.Egy árny lépett Steve mellé, s amikor föltekintett, a tünde nőt látta maga mellett.– Csak nézelődöm – mondta neki félvállról. – Mást úgysem tehetek.– Nem számon kérni jöttem – felelte Elesztriel. – Nézelődjünk együtt.A tünde rátámaszkodott a vastag kőfalra, és Stevevel együtt bámulta az utcákat, amelyek menténa házak ablakaiból sárgás fények szűrődtek ki. Mint egy hatalmas távoli gyertyamező. Fáklyásalakok mozogtak, kocsik és szekerek, amelyeknek bakján mécses imbolygott. Bizonyos helyek,épületek világosabbak voltak, az aquadukt vége, a kutak, az éjszakai piac és a nagyobb kocsmák,ahol az udvaron is folyt az élet, Ökröket sütöttek…– Szép – mondta Steve. – Ilyen lehetett az a város is, amelyben élek, úgy pár száz éve.– Most milyen?– Világosabb, és nagyobb a mozgás. Minden mozog.– Szép?– Az. Szeretem.Elesztriel körbehordozta tekintetét Mordovon.– Ez a királyi erkély. Koronázások után mindig ide lép ki a király, s megmutatja magát Mordovanépének. Itt lobban lángra az évfordulót jelző színes tűz, és itt köszöntik a díszes vendégeket. Ittmutatják majd fel Veras koporsóját, miután kihozták a székesegyházból, és mielőtt elhelyeznékőseinek kriptájába.– Ezért a fekete zászlók?