A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Vajon megsebesülhetünk komolyan… Edvir lépett előre.– Tegyünk próbát! – ajánlotta, majd megemelte a kardját, és egy gyors mozdulattal ujjnyi hosszúvágást ejtett Steve bal karján.– Megőrültél? – ugrott hátra Steve, és a kezéből ömlő vérre meredt. – Ennek mi értelme volt? Akurva életbe, de fáj!…– Állandóan a test problémái miatt nyöszörögsz. Most megnézhetjük, milyen gyorsan gyógyulegy seb. A következő ébredéskor négy napot gyógyul vagy csak egyet. Esetleg teljesen eltűnik.– Nem vagyok kísérleti nyúl! – kiabálta Steve. A jobb tenyerével szorította le a sebet. – Se nagyfülem, se bolyhos farkam nincs. A kurva életbe! Ilyet még egyszer ne csinálj! Nézd csak meg!Mindent összevérzek…– Talán kevesebbet kellene panaszkodnod s többet cselekedned. Vagy nálatok ez a megszokott?Steve rájött, hogy a tünde az előbbi szavaiért büntette őt.– Ez nem ér – kiabálta. – Ti mit sem tudtok, a mi világunkról. Nektek nem két helyen kell helytállnotok! Az nem egyszerű, hogy elájulsz a boros kólától egy ócska kisvárosi kocsmában, miközbenÚjpest-Ferencváros meccs megy melletted a tévében, aztán hirtelen a harcmezőn találod magad,ahol barbárok meg szörnyek óriási durungokkal verik agyon az embereket… – Hirtelen lehiggadt. –Habár nem sok a különbség!– Ezt én is egyre kevésbé bírom – mondta Főnix őszintén. – Ma kis híján eljutottam abarátnőmmel a szakításig.– Van valakid odaát? – kérdezte Elesztriel. Főnix ránézett.– Már nem sokáig. Nem fogom tudni megtartani… Vagy ő menekül el, vagy én.– Nem mondtad még el neki?– Ez nem ilyen egyértelmű…– Akkor hogyan élsz mellette? Hazudsz mindennap?– Nem hazudok, csak nem beszélek arról, ami álmomban történik.– Nem lehet elmondani. – Steve kelt Főnix védelmére. – Én se mondtam el még senkinek.Bolondnak néznének. Őrültnek.– Nem értem. A hírek szerint tíz és tízezren ébrednek itt a világotokból. Ők sem beszélnek?– Senki.– Miért?Steve vállat vont.– Százezer ember nem sok. A mi világunkban több mint hatmilliárdan vagyunk.Elesztriel összevonta szemöldökét, amitől még szebb lett.– Az mennyi?– Na, az sok. Nagyon sok… Edvir vállat vont.– Előbb-utóbb beszélnetek kell róla. El kell mondanotok mindent. S ha sokan mondják, azemberek elhiszik, és nem néznek őrültnek benneteket.– Igen, ezen én is gondolkodtam. – Főnix hangja annyira reményvesztettnek tűnt, hogy a tündenő mellé lépett, és a vállára tette a kezét.– Tedd meg minél előbb! Ha szereted, elmondod neki.– Nem tudom, szeretem még… Másképp látom most.