A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Az éleslátása lenyűgöző, felség. -A király szárazon felnevetett.– Boldog időkben könnyű kormányozni. A bölcsesség kimerül a mindennapi apróságokban, shogy a király ott legyen mindennek a közepén. Ha azonban háború készül, a bölcsesség mit sem ér.Oda olyan emberek kellenek, akik meg is tudják vívni azt a háborút.Lucius értett a szóból. Megint meghajolt, és a király egy intéssel elbocsátotta.Amikor a nemes kilépett a tanácsteremből, az uralkodó egyedül maradt. Eronis megkerülte akerekasztalt, majd leült a trónszékre. Szemrevételezte a bölcsek üres helyeit, s felidézte a hozzájuktartozó arcokat.Jó emberek és jó tündék voltak mind. Eronis magát jó királynak tartotta, méltónak ősei trónjára.Régen volt már, amikor apja átadta neki a helyét, s még régebben, amikor először megengedte,hogy fia a királyi helyre üljön, az ő helyére.Eronis nyolcéves volt akkor, az elsőszülött fiú, túl egy kemény verekedésen hatéves öccsével.Apja akkor fél térdre ereszkedett előtte, s Eronis szemébe nézve azt mondta,„Ha egyszer király leszel, sose bántsd a gyengébbet, de torold meg az igazságtalanságot, s küzdj,ameddig teheted, azért, amit e trón jelképez. Istenért, hazádért és a családodért.”Eronis az asztalra helyezte két kezét, s a vékony bőrén átütő ereket nézte. Sápadt volt a bőre,ritkán érte nap, az országot a palotában szolgálta leginkább. Milyen igazságtalan, gondolta, hogyakkor jön a vész, amikor ő már öreg. Jöhetett volna három évtizeddel korábban is.Erre a gondolatra aztán feleszmélt, és kettőt tapsolt. Rögtön nyílt az ajtó, és belépett az egyikalabárdos.– Gorant kéretem – mondta a király.– Kint várakozik, felség – mondta az őr, és kihátrált. De a nyomában nem Meldiana vőlegényejelent meg, hanem egy mocskos, poros hírnök, aki tiszteletlenségét ellensúlyozva rögtön földre ishullott az ajtóban.– Eronis király… – kezdte a hírnök. – Életem adom tiszteletlenségemért, ha kell, de fontoshíreket hozok.A király intett az őröknek, hogy lépjenek be.– A Birodalomból jövök, Adesszából…Az őrök felemelték a hírnököt, akinek kellett is a támogatás. Úgy tűnt, ereje végén jár. Erősentartották azonban mert bármi megtörténhet.– Beszélj! – intett Eronis.– A Birodalom szövetségre készül lépni a Kereskedővel és Karmennel.– Karmennel? – döbbent meg a király. Olyannyira elfeledkezett az óvatosságról, hogy felállt atrónszékről és a hírnök felé lépett. – Mennyire biztos a hír?– Kétség sem férhet az eredetéhez – mondta a hírnök. A király közelről láthatta száraz, véreresszemét, kicserepesedett ajkát, horzsolt és véres tenyerét. – Lóhalálában jöttem, miután tudomástszereztem róla. Karmen már egy varázslaton dolgozik, amellyel meggyengítheti erőinket.– Karmen ellenünk… – ismételte meg a király.– A varázslatról is hallottam – mondta a hírnök, s volt valami a hangjában, ami a király érzékeitkiélesítette. – Miféle…– Mondd, hogy mit, ne várass, mert különben azért üttetem le a fejed – dörrent fel Eronis hirtelentámadt haraggal.A lányod vére kell hozzá. Az elsőszülött lányodé… Meldianáé…