A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Délelőtt?– Miért ne? Beülünk valamit megnézni, valami könnyűt, felejthetőt. Aztán kajálnánk egyétteremben, és utána feljövünk. Szeretkezünk nyolcig, aztán alszunk egy nagyot.– Éjfélt akartál mondani.– Mindegy.– Ennyi nap elteltével lehetnél kicsit elragadtatottabb is – nyűgösködött Réka kedvesen.Steve megint zavarba jött. A lány arcát fürkészte, mit tudhat az álomvilágról.– Mennyi nap?– Hát, míg Brüsszelben voltam.– Brüsszel. Ki is ment a fejemből. Réka elkomorodott.– Halló! Hol jársz? Steve megrázta a fejét.– Fogalmam sincs – mondta komolyan. – Akkor mozi?– Nekem jó. Ki választ filmet? – Te.– Akkor kiváltképp jó… Romantikus?– A legjobb. – Réka mereven bámulta őt. Steve zavarba jött. – Most mi van?– Ebéd után bemehetnénk a körzeti dokihoz, mert nyilván beteg vagy.A férfi mosolyt erőltetett az arcára.– Jó ez a tojás – mondta, és egy friss kenyér darabbal kitörölte a tányért.Réka csak bólintott, és meglepődve nézte, ahogy a férfi reggeli után csendesen elmosogat.Főnix addig és olyan súlyokkal nyomta, ameddig csak bírta. Aztán egy félóráig állt a zuhanyalatt, a végén már többen is megkérdezték, jól van. Mindenkinek azt felelte, kutya baja, csak úgyérzi, sok edzést kihagyott.– Tegnapelőtt voltál itt, haver – röhögött rajta Alfonso.Csakugyan? – kérdezte Főnix. Nem emlékezett rá. Alfonso furcsán nézett pár pillanatig, majdkiment az öltözőbe.Főnixnek az járt a fejében, jó volna tudni, kicsoda valójában Steve. Fel kellene venni vele akapcsolatot, megkérdezni, mi történt, miután ő felébredt. Hogy tudja, mire számítson legközelebb.Mégsem a bizonytalanság volt a legrosszabb, hanem ez a kettősség. Nyugodt napokon csak kicsitvolt zavaró, és meg lehetett szokni. Most azonban, amikor Mordovban minden a feje tetejére állt,képtelenség volt itt bekapcsolni a tévét, és leülni elé, vagy felszállni a metróra, esetleg bemenni egyáruházba fagyasztott pizzáért.Hazaballagott és arra gondolt, azt fogja tenni, amit általában szokott, amikor a feszültségszétveti. Ilyenkor bevette magát a legvilágosabb szobába, ahol vásznai és a színek harmóniájafogadta, s nekiállt dolgozni. A munka lefoglalta, olyankor csak a képre koncentrált. Ha nemszámítógépen dolgozott, hanem vászonra, akkor ez még inkább így volt. A lépcsőházban már azt istudta, milyen zenét hallgatna aznap, berakja az Overseer-albumot, feltekeri a hangerőt, aztán rajta!