A FŐNIX ÉBREDÉSE

Tizennyolcadik fejezetAz éjszaka sem volt csendes, de a délelőtt még őrültebb, gondolta Steve a folyosón rohanókatonák láttán.– Valami történt – jegyezte meg mellette Edvir gondterhelt hangon.– A merénylet Meldiana ellen…– Nem. Ez más. – Edvir megálljt parancsolt a többieknek és fülelt. – Megint történt valami.– Akkor derítsük ki! – morogta Deff.– Ha rossz hír, úgyis elér minket. – Ez Főnix véleménye volt. A spanyolnak feltűnően nem voltjó kedve.– Megöltek valakit… – mondta Edvir. – Valahol azt kiabálják…– Megint?– Megölték… – A tünde döbbenten fordult feléjük. – Nem…– Mondd már! – lett türelmetlen hirtelen Deff. Ismerte barátját, tudta, hogy valami rossz hírnekkell következnie. Edvir ritkán mutatta ki érzelmeit.– Ha jól hallom… Megölték… megölték a király fiát. Verast.– Az istenit! – Deff száján csúszott kis a szentségtörő mondat. – Az nem lehet.– És… és… – Edvir mást is hallott. – A revenzai Goran a gyilkos.– És akkor most mi?… – kezdte Főnix is döbbenten, de nem tudta befejezni. Hirtelen eltűntmellőlük.– Már ennyi az idő? – kérdezte Steve, aztán belegondolt a helyzetbe. – Azt hiszem, én se tehetekjobbat, mint hogy felébredek.Ő azonban még négy órán keresztül itt volt, így tanúja lehetett annak, amint Goran lovagotelhurcolják Meldiana hercegnő mellől, és börtönbe vetik. A hercegnő dühöngött, megsebesítettnéhány katonát, mire lefogták. Goran megpróbálta megnyugtatni, amíg őt is el nem vonszolták.Abba a cellába, ahol korábban az álmodók voltak.Főnix felült az ágyon. Nem kellett neki se kávé, se semmi, a szíve őrülten vert. Az álmosságrögtön elszállt a szeméről, de talán nem is volt ott ezen a reggelen. Egyáltalán nem volt ott.Hiszen Főnix sem itt volt még, hanem abban a másik világban. Az álmában.Úgy esett ki az ágyból, mint aki nem tudja a járást a lakásában. Kibotorkált a konyhába, majd afürdőbe és vissza a szobába. Egy lány feküdt előtte az ágyban. Főnix hirtelen nem tudta, ki az.Violeta… Aztán meglátta az ablakon beözönlő fényt, és elindult arrafelé.Az erkélyen Barcelonát, az autókat, az embereket látva tisztult ki az agya.A korlátra támaszkodott, és mélyeket lélegzett.Túlságosan ott vagy, Joshua, mondta önmagának. Ebbe bele lehet bolondulni! Lélegezz!Lélegezz!Egyszerűen nem bírta ennek a világnak a mindennapjait feldolgozni…Valahogy újból el kellene aludni, gondolta, holott pontosan tudta, ha meg is tehetné, odaát akkor