A FŐNIX ÉBREDÉSE

A termet vendégek számára rendezték be, a díszborítású falak előtt két szófa és kényelmes,vastagon párnázott, faragott lábú karosszékek álltak. Három kristályasztalt fogtak közre, ésembernyi magas gyertyatartók meredeztek körülöttük.Veras a szőnyegre zuhant, nem nagyon ütötte meg magát. Azonnal a hátára fordult, és a kardhegyét Lucius felé emelte.– Te… te voltál… – hörögte.– Nem – felelte Lucius. – Nem én voltam.– Hazudsz!A karddal felállni azonban nem volt olyan egyszerű. Verasnak a karjára kellett támaszkodnia, ésLucius ezt a helyzetet használta ki. Amikor a fiú védtelen volt, mert a súlyos kardot nem tudta olyankönnyedén kezelni, akkor a tárnokmester kirúgta kezéből a pengét, és a mellkasára zuhant.Leszorította a herceget, és két kezével lefogta két karját.– Megöllek – sziszegte Veras, és küzdött, ahogy tudott. De a férfi erősebb volt nála.– Nem tudsz semmit – hajolt közelebb Lucius. – Ne avatkozz bele!– Megöllek, és mindenki megtudja! – Veras hangjából olyan gyűlölet sütött, hogy még Luciushátán is végigfutott a hideg. – Szétkiabálom… Lucius a gyilkos…– Hallgass!A fiú felemelte a hangját.– Lucius a gyilkos! Lucius a…A tárnokmester a herceg torkára tette a kezét, és elfojtotta a vádló szavakat. A szorításba harag ésfélelem vegyült, s e kettő megerősítette Lucius ujjait.– Ne kiabálj!… – suttogta átszellemülten Lucius. – Ez Mordova érdeke…Veras nem válaszolt, és Luciust öröm öntötte el. Nincs vád, nincs rettegés, van még remény.Mordova nem bukhat el az ő tévedésén, az ő ügyetlenségén. Hiszen ő csak az országért tette. Veraspedig el akarja kiabálni. Nem kiabálhatja el, meg kell győznie a fiút, hogy ne beszéljen!– Nem kiabálhatsz… Hallgass! – hörögte Lucius.A tárnokmester lihegett, bámulta a hercegi ifjú kimeredő tekintetét, vörös arcát, nyíló száját,remegő nyelvét.– Hallgass!Szorította a fiú torkát, és azon gondolkodott, mivel érveljen. Lovagi kötelességgel?… Egészenaddig ezen töprengett, amíg rá nem jött, hogy már csupán egy élettelen testet tart a kezei között.Veras meghalt.Megölte.Eronis király legkisebb fia meghalt. Lucius döbbenten tápászkodott fel, és tekintete Verasról asaját kezére tévedt. Megölte a herceget.Megölte a herceget! Ez nem maradhat büntetlenül.– Nem volt más választásod – suttogta maga elé. – Nem tehettél mást.A kabát ingujjába megtörölte homlokát. Elhátrált a holttesttől. Most minden rosszabb… Jótakart, mégis minden rosszabb lett.Nyugalom, intette magát. Senki sem tud róla. Még minden megmenthető.Lerogyott a legközelebbi szófára, és megpróbálta átgondolni a helyzetet. Senki sem látta őket, s