A FŐNIX ÉBREDÉSE

segítségére siettek. Goran hangosan üvöltött, öklével számos sebet ejtett, de hiába, négyen végüllefogták, és behajították a szobába.Az ajtó rácsapódott.Goran az öklével verte.A zárban megfordult a kulcs. Fogoly volt.Veras nyugtalanul aludt. Álmában arctalan idegenekkel harcolt. Nem volt sisakjuk, a fejük mégisfémesen csillogott, néhol Domer vonásaival, néhol Luciuséval, néhol pedig ismeretlenekével. Afiatal herceg sokszor felriadt, de minduntalan visszaálmodta magát a küzdelembe, amelyet sokannéztek oldalról, akár egy lovagi tornát. Ám nem látta a tömeget, nem is hallotta, csak érezte.Zaklatottan riadt fel a reggeli harangszóra, és észrevette, hogy éjszaka lerúgta magáról a takarót.Vékony pléd alatt aludt, kemény kereveten, hogy szokja a nélkülözéseket. Ez a kívánsága párhónapja fogalmazódott meg benne, apja pedig Domer tanácsára hagyta, hadd sanyargassa magát.– Nem árt, ha a fekvéstől is kicsit keményednek az izmai és a csontozata – mondogatta a bátyja.Veras ébredés után a kemény lovagi iskolák szokásait igyekezett követni, durva zsákdarabbalkeményen végigdörzsölte a testét, majd hideg vízben megmosakodott. Nem hagyta, hogyfelöltöztessék, maga öltözött fel teljesen egyedül. Ezeket a szokásokat csak napokkal ezelőtt vettefel, bár már évek óta elképzelte, hogy egyszer ezek szerint fog élni. Az utolsó lökést az adta, hogyDomer rajtakapta Meldiana szobájában.Ezen a reggelen övébe egy tőrt dugott. Nem gyakran tette ezt, és nem tudta volna megmondani,most miért teszi. Talán az álma zavarta, vagy megérzett valamit az éjjel történtekből.Kilépett a folyosóra, s éppen akkor haladt el előtte az őrjárat. Furcsán néztek rá, de nem törődöttvelük. Elindult az étkezőbe, hogy apjával és testvéreivel együtt megreggelizzék. Meglepetéséreazonban az étkező üres volt. Az étkek ott voltak, ám az asztal mellett a székek üresen álltak. Veras aterembe lépve csak a szolgákat találta ott, akik tétován ácsorogtak az oszlopok tövében. Odafordultaz étekszolgálók vezetőjéhez.– Apám a szobájába kérette a reggelijét?– Nem – mondta kínlódva az ötvenes évei közepén járó férfi. A herceg arckifejezéséből rájött,hogy az ifjú mit sem tud az éjszakai eseményekről, és az étekszolgálók vezetője nagyon nemszerette volna, ha neki kell közölnie a hírt. – Királyunk ma nem reggelizett.Veras az asztal felé intett.– És bátyáim? Domer és Chassin hercegek?– Ők… sem.A fiú összevonta ajkát.– Miért?Az étekszolgálók vezetője kereste a szavakat. Homlokáról izzadtságcsepp gördült alá.– Az éjszakai… sajnálatos események miatt.– Miféle események? – Veras izgatott és dühös lett.– A merénylet.