A FŐNIX ÉBREDÉSE

mezejéről.– A Mordovában megjelenő idegenek közül egyet ide kellene hozatni – mondta Dapra báró,akinek földjei részben Enobiával, részben Nifinnel voltak határosak. A báró keményfejű volt, konokés szókimondó, ámde a becsület élő szobra. A fél karja hiányzott, egy olyan csatában vesztette el,amit nem nyerhetett meg, de szavát adta, hogy nem hátrál meg belőle.– Hacsak nem a királyi palota szomszédságában jelennek meg, semmi esélyünk nincs – feleltLucius. – Egy-másfél napot töltenek nálunk, aztán eltűnnek.– Hova?– Ha a mondáknak hihetünk, a saját világukba térnek vissza.– Ahol nincs mágia, sem varázslat – mondta a király.– Sem tündék… – fejezte be Aramir.– Mordovának nem árthat senki – szólalt meg ekkor Troannis, aki a délnyugati végeketfelügyelte, és állandó konfliktusban állt a hegyi goblinokkal. – Soha nem veszítettünk csatátharcban. Nincs erő, ami Mordovot, vagy a tartományi városok falait legyőzné. Sem erő, semvarázslat.– Az elbizakodottság a gyengeség jele – válaszolta a király. – Mordova valóban a legnagyobbhatalom e világon, és példaként ragyog más népek előtt. Mordov pedig a legerősebb és legszebbváros, amit ember és tünde épített. De azt hinni, hogy sebezhetetlenek vagyunk, a pusztuláskezdetéhez vivő út első állomása.Királyom – hajtott fejet Troannis –, szavaidban nagy a bölcsesség, de mintha kishitűségethallanék belőle kicsengeni. Nem érzed a hatalmat, ami kezedben van? A nemeseid hűsége,bátorsága, fegyverük éle és parasztjaid szorgalmas munkája, izmaik és szerszámaik ereje ismögötted áll.– Az én hatalmam országokat lenne képes megdönteni, kedves Troannis, így igaz – felelte Eronis–, ám e játszmában eszem ágában sincs tétként feltenni Mordovát… vagy annak akár egy aprócskaszegletét is.– Induljunk neki a Birodalomnak most.– Ami jó megoldásnak tűnik, valóban. Ám az igazságos Mordova nem rohanja le csak azért aszomszédait, mert királya rosszat sejt. Ha így lenne, mivé lenne a világ? Elveszne belőle a bizalom,és örök rettegés lenne úrrá rajta.– A Birodalom gyarapodik – szólalt meg egy másik tünde tanácstag, Linkas. – Ám nem biztos,hogy háborút akar majd a királya kikényszeríteni. Tündéktől hallottam, akik arrafelé jártak pár éve,hogy Lauris király, habár nagyon becsvágyó, nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekegy hadvezért jellemeznek. Ravasz és kétszínű, s mint ilyennek, a személye megosztó. Ez jóhatalmának fenntartásához, de nem jó egy háború levezetéséhez.– Legyen igazad, Linkas – biccentett feléje Aramir.– Én is ezt kívánom – mondta a király. Végszónak hangzott.– Akad még egy apróság is, felség – törte meg Lucius a csendet, de rögtön javított a szavain, –Jelen esetben apróság, mindennapi körülmények között viszont fontos ügy… A Birodalom felől egyemberekből és muhinokból álló sereg tört be országunk területére az elmúlt hetekben többször is.– Rendezett támadás vagy rablóhadjárat? – kérdezte a király.– Úgy tűnik, egyetlen céljuk van, és az a fosztogatás. Nem merészkednek be túlságosan Mordovaföldjére. Lecsapnak és távoznak.– Falvakat is támadtak? – kérdezte Dapra báró.