A FŐNIX ÉBREDÉSE

ecsetelte az illatos bazsalikom, a nehéz tárkony és megannyi növény ápolásának apró csínját-bínjátés nehézségeit.Lassan estébe fordult a nap, s a peristiliumban megnövekvő árnyékok ellen a falakonmeggyújtották a fáklyákat.– Nem fázol? – kérdezte a főmágus Toronist. – Mert ha igen, bemehetünk a tablinumba otthonoskörülmények között folytatni a beszélgetésünket.– Mostanság jobban szeretek a szabadban, mint a könyvek, levelek és iratok között – mondta avendég. – Ha nem okoz gondot, még egy darabig itt maradnék.– Csak tessék. Én is jobban szeretem innen nézni, ahogy feljönnek a csillagok. S ha fázunk, majdhozatok takarókat.Kis csend állt be a beszélgetésben. Csak nézték, amint egy öv nélküli tanítvány a leszedettasztalra hét gyertyatartót tesz, és sorra meggyújtja bennük a gyertyákat.– Köszönöm a jó étket és a társalgást – szólalt meg hirtelen az Aranyvár őrmágusa. – Ám jólenne, ha beszélhetnék arról is, amiért jöttem.– Hallgatlak, barátom – felelte komolyan Philo. Toronis ekkor mosolyogva nézett Hoattusra.– Hoattus minden bizonnyal fontosabb ügyeket is el tud képzelni, mint hogy a fecsegésemettovább kövesse…Az őrmágus felállt, meghajolt Toronis felé, megköszönte a társaságot, majd elbúcsúzott éselment.– Ennyire komoly ügyben jöttél? – kérdezte komoran Philo.– Nem – rázta meg a fejét Toronis. – Csak a hivatalos érvelést néhol fel fogja váltani a barátikérlelés, és nem akartam, hogy az őrmágusod ennek tanúja legyen.– Megértem.– Jól van. Az ügy, amelyről szó van, a közelgő háború ügye…– Reméltem, hogy nem így van. – Philo felsóhajtott. – Tudod, barátom, a Szíverőd nem szeretállást foglalni a külországok törekvései tekintetében. Évszázadok óta azt tartjuk és tanítjuk, hogy avilágnak úgy kell haladnia, ahogy elrendeltetett, minden mágikus tevékenység csak megbolondítja afelsőbb hatalmakat, és megkeveri szándékaikat.– Tudom. Ez volt az oka, amiért nem jöttem ide tanulni. – Toronis felállt, és az egyik oszlopmellé sétált. Onnan nézett vissza a főmágusra. – Sosem tetszett, hogy a visszavonulást hirdetitek. Avilágnak mi is részei vagyunk… de ezen az évtizedes vitán lépjünk túl, mert tartok tőle, nem leszeredménye újabb évek, sőt évtizedek múltán sem.– Makacs vagy – bólintott Philo.– Én? – nevetett fel Toronis. – Ó, csak annyira, amennyire te.Megérkezett az édes gyümölcsbor is, de csak hígan, nehogy a fejbe szálljon. Philo egy intésselelküldte a tanítványt, és maga töltött a poharakba.– A háború ügyében jöttem, s nem véletlen, hogy éppen most – tért vissza a témára Toronis, éshomlokára ráncokat vésett az aggodalom. – Valamelyik félhez minden bizonnyal csatlakoznunkkell, ez lesz az egyedüli választásunk. És a döntés értelmében te sem bújhatsz az erőd falai mögé. Alátogatásomat azonban egy szörnyű és sajnálatos haláleset inspirálta. Scoron halála erősen aggasztminket az Aranyvárban. A mágust pár napja ölték meg mordovi lakosztályában.– Megölték Scoront? – Philo döbbenten ejtette kezét az ölébe. – Ki van még ott? Timothis és…– Feldanor.