A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Bemutatom a Szíverőd őrmágusát, kedves Toronis. Hoattus csupán két hónapja foglalta el aposztját, elődje, a nagytiszteletű Denorr halála után.– Megtiszteltetés és öröm látni önt, Toronis őrmágus. Híre jelentős, és alig várom, hogy tanuljaköntől.– Csupán beszélgetni jöttem, jó társaságba – mosolygott Toronis.– A szavakból mindig tanulhat az ember, ha figyel.– Jól van, jól van – Toronis mosolya szélesebb lett. – Úgy legyen!Aztán kabátja alá nyúlt, és egy üvegcsét varázsolt elő onnan.– Maximas főmágusunk egy apró ajándékkal kedveskedik neked általam.Philo arcán elragadtatás terült szét.– Ó, hát még emlékezett arra a régi kívánságomra! – Átvette az üvegcsét, és a nap felé tartotta.Egy gyémánt ült a közepén, amely a fényt ezer darabra törte, és különös aurát villantott fel egypillanatra a főmágus körül. – Mondd meg neki, hogy hálásan köszönöm, és legközelebb viszonoznifogom kedvességét.– Azt is üzeni, hogy eszedbe ne jusson viszonozni – bólogatott Toronis. – Engedd meg, hogy eztmerő barátságból adja, minden kötelezettség nélkül.– Maximas túl okos – somolygott Philo. – Most aztán törhetem a fejem rajta, hogyan lehet az,hogy adjak is ajándékot meg ne is…– Nem hiszem, hogy az ajándékkal fejtörőt is küldött volna – nevetett fel Toronis.Philo előreindult.– Szép időnk van, ezért úgy gondoltam, a peristiliumban teríttetek meg. Minden bizonnyalelfáradtál az úton.– A ló és a hajtó inkább. Én olvasgattam közben.– Megnyugodhatsz, a lóról és a hajtóról is gondoskodunk – tette vendége vállára a kezét Philo. –Friss gyümölcs, sajtok és főtt sonka vár rád. Teríttettem mellé friss gyöngy és zöld fokhagymát is.– Fokhagymát és gyöngyhagymát? Ebben az évszakban?– Kis mágikus kertet tartok fent a cubicula zárt erkélyén. Öregségemre megtaláltam a nekemmegfelelő mindennapi elfoglaltságot. Megnyugtat a konyhanövények ápolgatása és az illatuk.Ráadásul végre láthatom a tiszteletet szakácsunk tekintetében.– Öregségedre – nevetett Toronis. – No hiszen!…A peristilium oszlopos tornác volt előterében egy kerttel, amelyben gondosan nyírt díszbokrokálltak, és az évszaktól függetlenül virágoztak. Volt ott többek között rózsaszínben tündöklőborbolya, égnek szökő liliomfa, sötét bordó vérszilva, oldalt pedig szőlő futott fel a ház oldaláhozállított keresztrácsra s a tetőre. Rajta kövér fürtök lógtak. Az oszlopok között tölgyfa asztal állt,mellette három kényelmes faszék. Fehér abroszra terítettek, és a főmágus által elmondottakon túlmég legalább háromféle hús, pástétom és frissen gőzölgő kenyér várta a vendéget.– Ez a szemnek, az orrnak és a szívnek is egyaránt csodálatos – szagolt bele a levegőbe Toronis.– De ugye nem csupán én fogok enni?– Megvártunk vele, barátom.A mágusok leültek, Philo megtörte a kenyeret, majd körbeadta. Mindenki vett a tányérjára, éscsendesen falatoztak. A falatok mellett nem sokat beszéltek, leginkább a húst és a szakácsotdicsérték. No meg a természetet, amely mindezzel a jóval megajándékozza őket. Toronis azutánérdeklődött, hogy Philo milyen konyhanövényeket növeszt erkélyén, mire a főmágus örömmel