A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nem. Tán valamilyen titkod van?– Titka mindenkinek van – hajolt közelebb suttogva Lucius. – Egy titok gúzsba köthet, vagy el isveszejthet. Fiatal vagy még az ilyen játszmákhoz. – A tárnokmester visszanyerte lelki egyensúlyát. –Ne vádaskodj, mert besározódsz. Ez egy jó tanács, kis herceg.Úgy tett, mintha végtelenül könnyű lenne, de amikor kifelé indult, úgy érezte, lába nyoma szintebenne marad a márványban.Ám nem fordult hátra.A palota éjfél után csendesedett el. Az emberi zajok elhalkultak, egygy fáklya sercenése, aparázstartó tálak hűlő pattogása messzire hallatszott az éjszakában a külső falak mentén.Lucius soha nem érezte magát ilyen nyomorultul, mint most. Veras herceggel szemben lehetettfölényes és fenyegető, de ugyanakkor tudta, hogy élete egy hajszálon függ. Ha kiderül, hogy egykatonával beszélgetett azon a napon, amikor megölték Meldianát, akkor elő fogják venni a katonát.Kalnor pedig idővel vallani fog. És ha beszél, akkor neki vége. Csak abban reménykedhet, hogyEronis király ezek után gyors halált szán neki. Ami nem valószínű.A tárnokmestert a vacsora óta gyötörte a kétely. Végül egyetlen megoldásra jutott, le kellállítania Kalnort. Le kell állítani, mielőtt teljesíti a parancsot.Ám ez nem lesz egyszerű.Nem mehet ki a katonai szállásra, hogy mindenki lássa őt. Talán már késő is van ehhez, Kalnorfelkészült feladatára, és elrejtőzött valahol a palotában. Kint nem fog rátalálni. Itt kell elérnie,elkapnia, mielőtt belép a hercegnő lakosztályába. Akkor visszafordítja, s a megbízás semmissé lesz.Lucius kióvakodott lakrészéből, és az éj leple alatt a hercegnők folyosójára osont. Jól ismerte apalota zugait, a katonai járőrök rendjét, így könnyedén el tudott rejtőzni előlük. Csupán akiszámíthatatlan éjszakai vendégektől tartott kissé és az udvaroncoktól, akik éjjel tették a dolgukat,hogy a palota felkészülten várja a reggelt. Azt nem tudhatta, mikor és hol botlik majd beléjük.A szerencse azonban mellé szegődött, gond nélkül elérte Elsbeth lakosztályának ajtaját. Utánakövetkezett Tia lakrésze, majd Meldianáé a maga három termével és a fürdővel.Lucius végignézett a folyosó hosszán. Csend volt, a hatalmas ablakokon keresztül némi fényszűrődött be. Egy talapzaton kis mécses lángja vibrált, de alig pislákolt már… Egyablakmélyedésben elrejtőzhet, ha leül a belső párkány alá. A halovány fény eltakarja majd, a kintifáklyák és a csillagok fénye a folyosóra hull, őt jótékony homályba burkolva. Ha halkan lélegzik, ésnem mozdul, észrevétlenné válhat.A tárnokmester lépésről lépésre közeledett Meldiana lakosztályának ajtajához. Ott kellmeglapulnia, az ajtóval szemben, mert nem tudhatja, Kalnor melyik irányból közelít. Éber lesz éselővigyázatos, de Lucius bízott benne, hogy őt nem fedezi fel.S ha mégis, legfeljebb elriasztja, ami már önmagában is siker. A legfontosabb, hogy Kalnor neölje meg a hercegnőt.Luciusnak nem volt ideje átkozni magát vagy megbánni bűnét. Ez túlontúl sokat elvont volnaerejéből, és voltaképpen nem is bánta, hogy felbérelte Kalnort. Még mindig hitte, hogy ez azegyetlen út Mordova megmentéséhez.Elérte a kiszemelt ablakmélyedést, s úgy tett, ahogy eltervezte. Leült a földre, térdét az álla aláhúzta, és mozdulatlanságba dermedt. Aztán le nem vette a szemét Meldiana hercegnő ajtajáról,nehogy elszalassza a pillanatot, amikor a katona megjelenik.Az idő lassan telt. Lucius megpróbálta kitalálni, hogyan gondolkodhat Kalnor. Hajnal előttérkezne, amikor mindenki a legmélyebben alszik? Vagy egy kicsivel korábban, amikor még teljesaz éjszaka? Ha így, akkor nem sok ideje van már… De lehet, hogy még nincs is itt az éj közepe,