A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Az estebédnek vége – jelentette ki, és kivonult az étkezőből.Domer távozásával az étkezés formai szabályai fellazultak. Hiába volt csupán herceg, a királyhelyén ült, és a királyi hatalmat testesítette meg. A király utóda elment, az udvari szabályokmegváltoztak. Az asztal mellett immár egyenrangú felek ültek.Edvir finom érintéssel jelezte a feldúlt Elesztrielnek, hogy mérgével ne rohanja le Sohan bárót,aki a trónörökös parancsát teljesítve visszatért hozzájuk.– Bort! – tartotta oldalra a kupáját Sinitar lovag, és egy udvaronc teletöltötte neki.Meldiana is felállt, és felparancsolta a húgait.– Irány az ágy! – mondta nekik ellentmondást nem tűrő hangon, s a lányok szót fogadtak. Nemérezték jól magukat a lovagok társaságában. Se szórakozás, se mulatság. A szobájukban mégjátszhatnak.– És te? – kérdezte Ronnon báró a legkisebb királyi fiút.– Lovag leszek, nem feleség – morogta Veras. – Még maradok. – És lapos pillantást vetett Luciusfelé, aki ezt rögtön észrevette.– Ki koccint velem? – kérdezte Sinitar, miután a hercegnők távoztak.Sohan és a többi lovag koccintott vele, de Sinitar kivételével mind mértéktartóan ittak. A bölcsektagjai nem hagyhatták, hogy bárki részegen lássa őket.Lucius is koccintott a lovaggal, de ő egyebek miatt nem ivott. Nem akarta, hogy elméjére ezen azestén fátylat borítson a bor.– Tisztellek benneteket, bölcsek – mondta az utolsó kortyot is kihörpintve Sinitar –, de veleteknem lehet mulatni. Tárnokmester… az ember azt hinné, te legalább tudod, hogy kell tartani apoharat.Nevetett a tréfáján. Ő és a mellette ülő Petrius lovag ismét ittak.– A mértéktartás erény. Én ezt gyakorlom – mondta Lucius.– Ó, te aztán el tudod venni az ember kedvét.– Tölts nekem is! – morrant Ronnon az egyik udvaroncra, és intett a kupája felé. Aztán Ronnonmegragadta a kupát, és Sohan szemébe nézett. – A bor olyan, mint a szellemek. Ha megszállnak,vagy üdvözülsz…, vagy elveszel. A királyra!Bölcsek, lovagok és tündék ismételték utána. Veras sem maradhatott ki a sorból, a magasbaemelte italát.– A királyra!Egy korty vagy az egész pohár, de az áldomásra inni kellett. Az első korty után Chassin Veraskarjára tette a kezét.– Ennyi elég volt.Szemben Edvir Elesztrielhez fordult.– Mintha túlontúl kötődnél az álmodókhoz, kedves harcosom – súgta. – Vagy csak az egyikhez?– Rosszul látod, Edvir.– Nem, a szememmel semmi baj sincs.– Hát, akkor ne bízz az ítéletedben!– Ott sincs hiba. – Edvir egy hosszú pillanatig a tünde nő szemébe nézett. – Ez nem jó. Ez nemtermészetes. Légy úrrá különös érzelmeiden!