A FŐNIX ÉBREDÉSE

amit látott. Érzékelte a fiú homloka mögött száguldozó gondolatokat, a szívében gyökeret vertérzéseket. A trónörökösnek az jutott eszébe, Verast el kellene távolítani a palotából. Talán valóbannem lenne haszontalan, ha valamelyik lovagi iskolában nevelkedne, edződne, mint acél a tűzben.Messze innen, messze a nővérétől. Ott a küzdelem talán megkeményítené a szívét, de legalábbismegtanulná, melyik út a helyes.Domer el is határozta, hogy alkalomadtán beszélni fog erről apjával, s meggyőzi őt.– Még mindig nem kaptam választ – mosolygott kedvesen Elesztriel a tárnokmesterre.– Megtudom neked, amint vége az estebédnek – felelte Lucius. – Ha már annyira lelkedenviseled az álmodók sorsát.– Ne becsüld le őket csak azért, mert nem e földön születtek.– Eszem ágában sincs lebecsülni őket.Edvir hümmögött, ami sok mindennek hangozhatott, csak egyetértésnek nem.Sohan báró letette a kését.– Tudni akarjátok, hol a két álmodó? – kérdezte. – Domer herceg parancsára börtönbe zártukőket.– Börtönbe? – hökkent meg Elesztriel. – Miért?– Scoron termeiben kutakodtak.– Ez volt a bűnük?– És az, amit megtehettek. Amiről nem tudunk. Elesztriel arcán a felháborodás árnyéka futott át.– Miféle kitekert emberi gondolkodás ez?Aramir is furcsának találta a büntetést, és Domerhez fordult.– Herceg, elkerülhetetlen volt az álmodók börtönbe zárása?A trónörökös felriadt töprengéséből.– Börtönbe? – lepődött meg. – Nem azt mondtam, hogy zárjátok börtönbe őket, hanem, hogyzárjátok be őket! A szobájukba!– Herceg – hajolt meg Sohan báró. – Az álmodók veszélyes fajta. Nem tudhatod, kinekkémkednek. Itt vannak a palotádban, de abban a másik világban, ahol születtek és élnek, ott talán alegnagyobb ellenségeddel lakomáznak egy tálból. Megbízásokat hozhatnak, elárulhatnak, a távolságnekik semmi. Bármire képesek. Átgondoltad ezt, herceg?– Át – sötétedett el Domer tekintete. – És bár a vész a nyakunkon van, bízom a tündékéleslátásában. Engedjétek ki a börtönből az idegeneket, és keresd meg azt, aki a parancsot vittebezárásukról. Kerüljön ő az idegenek helyére, a várbörtönbe!– A fiam volt az, herceg. Mivel úgy ítéltem meg, a hír fontos, a veszély pedig valós, Khealnórtszalajtottam el a parancsoddal.Domer mereven állt, villámgyorsan átgondolta a helyzetet. Sohan báró fiát nem csukathatja le, abáró apja barátja, s még Eronis a király. Támogatásra pedig neki magának is szüksége lesz. ÍgyDomer visszavonta szavát.– Fiadat ródd meg, hogy kövesse hűen a szavakat – intett engedékenyen. – A vacsora után pedigkísértesd az idegeneket a szobájukba!– Úgy lesz, herceg.Sohan felállt, és késlekedés nélkül elsietett. Domer körbehordozta tekintetét a társaságon, majdmaga is felállt.