A FŐNIX ÉBREDÉSE

Ami a király szeme elé tárult, több volt, mint rémítő.A geográfusok elkészültek, de egyiknek sem akarózott megszólalni. Látták, hogy a király szavaknélkül is ért mindent.– Mennyien lehetnek? – kérdezte végül Eronis Luciust.– Tízezren, ötvenezren, százezren? Ki tudja? – válaszolta a tárnokmester. – Talán Scoron pontoseredményre jut.– Ez felborítja az egész világ egyensúlyát.– Még semmi sem bizonyos. Kérdés, hogy mit kezd velük a Birodalom.– Be fogja sorozni őket. – Eronis körbejárta az asztalt. – Nem véletlenül húztak föl annyi várostés erődítményt az elmúlt évtizedekben. Mintha előre látták volna… Ha megindulnak, Revenza nemfog mellénk állni. Ez pedig csak a kezdet.– Ne szaladjunk előre, felség! – mondta Lucius. – Mordova sosem vesztett még el egytalpalatnyit sem területéből. Ha vannak is ellenségeink, százszor meggondolják, megtámadjákvárosaink bármelyikét is.– Nem mindennapi események történnek – válaszolt a király. – És ezek különleges dolgokatindíthatnak el.– Ez is igaz, felség.– Tudni akarom, hogy mi történik a végeinken, és Revenzában – mondta Eronis. Ageográfusokhoz fordult. – Aludják ki magukat, és készüljenek fel a következő munkára! Holnapnapkeltekor ismét útra kelnek, és elkészítik a lehető legfrissebb határleírást.– Felség, családjaink vannak – mondta megalázkodva egy nagy szakállas férfi. – Nem láttuk őketjó ideje, és emellett Revenza is egyre veszélyesebb hely… Sokan kérdezősködnek, ha látják, hogyméricskélünk.– És ha támadás éri Mordovát, lehet, hogy soha nem is látjátok majd a családotokat – feleltekomoran a király. – De a revenzai küldetésekhez adok védelmet. Kaptok álruhás katonákat, mindengeográfus egyetgyet. Menjetek és végezzétek a dolgotokat!A bölcsek bölcsen hallgattak, még a legidősebb tünde, Aramir, sem tudott többet, mint a király. Atünde hosszú életének közel ezerhétszáz éve alatt egyszer sem volt precedens arra, hogy aBirodalom akár egy tenyérnyit tágult volna. Hasonlóan nagy mértékű változásra a titánoklegyőzésekor került sor, akkortájt, amikor megalakult a Tizenegyek Szövetsége, és a kereskedők iskiegyeztek egymással. Amikor a tengerből kiemelkedtek a Gol-Indur szigetek, és feltűntek az elsőkalózok. A föld akkor is hullámzott, változott és nőtt, ám nemcsak egy helyen, hanem számosponton, ott, ahol a másik világból származó idegenek megjelentek. Aztán a változások lelassultak ésállandósultak, és már senkit sem zavart, hogy minden évszázadban kétszer fel kell mérni ahatárokat.Tartott ez egészen addig, míg meg nem jelentek az angyalok. Aztán egyszer csak megállt aváltozás… és eltelt háromezer év.– A béke évei alatt születtem – ingatta a fejét Aramir –, és életem első másfélszáz évében olyanvilágban éltem, ahol nem volt háború, nem voltak ellenségeskedések. Aztán megjelentek a szírek, ésa béke darabjaira tört…– Az emlékezés nem segít rajtunk, kedves Aramir – mondta a király szinte békésen. – A jelenbenkell megoldást találnunk a jövőre.– Az idegenek a hírek szerint leginkább a Birodalom területén tűnnek föl – tájékoztatta abölcseket Lucius a kiteregetett térképek fölül. – Pár megjelenésről tudunk Mordovából is, de ezekszáma csekély. Megerősítetlen szóbeszédek jöttek Enobia, Reverza, Nifin területéről, és a Nomádok