A FŐNIX ÉBREDÉSE

láthassa… – Kezébe vett egy rézkelyhet, aminek száját körben varázsjelek díszítették. Jólszemügyre vette emlékezetébe véste a jeleket is. Tudta, hogy le fogja rajzolni miután barcelonailakásában felébredt.Steve egy kristálykoponyát fogott meg, és csodálkozva bámulta.– Hihetetlen – mutatta Főnix felé. – Itt is jártak az ufók, vagy Danikén téved?– Itt létezik mágia, azzal könnyedén elkészíthették – felelte Főnix oda sem pillantva. Egygyertyatartót emelt fel, amely angyalt formázott. – És vannak angyalok is.– Angyalok, szörnyek, sárkányok – morogta Steve. Aranytalizmánok sorát látta körben s annyimindent még, hogy nem tudott betelni vele. Fel se lehetett fogni azt a gazdagságot köröskörül, s amágikus jelek, tárgyak, képek mögött meghúzódó gondolatiság is elképesztő erejű volt. – Sosemhittem bennük… Sosem hittem a jóslásban meg a vudu varázslatokban… Erre nesze neked!Működnek. – Ez utóbbit már csak magának mondta. – Persze az álmomban.– Az nem mágia, hogy ha lefekszel az ágyadba, egy másik világban ébredsz fel? – kérdezettvissza a válla felett Főnix.Steve nem válaszolt, ment tovább. Mozsarakat talált, szép rendben elhelyezve, mindenfélefémből és mindenféle jellel. A mozsártörők is különböztek egymástól. Belekukkantott az egyikbe…Üres volt.Alattuk kis üvegcsékben porok sorakoztak.– Ne nyúlj semmihez! – mondta hirtelen Főnixnek. – Vigyázz!– Miért? Itt úgysem vesznek ujjlenyomatot. Nem te emlegetted, mennyire más itt minden, mint aHelyszínelőkben!– Nem éppen emlegettem, csak mondtam, hogy otthon több lehetősége van egy nyomozónak…De azért ne nyúlj semmihez, mert ki tudja, mit okozol. Olvastam egy fantasyt, amiben három hülyekölyök véletlenül felgyújt egy mágustornyot, és leég az egész város. Jobb nem kockáztatni!– Nem nyúlok semmihez – fordult feléje Főnix. – Szerintem kettőnk közül én vagyok azelővigyázatosabb. Különben is gyanítom, itt nem jutunk közelebb a megoldáshoz. Még ha aszemünk előtt heverne is valami, ami nem idevaló, soha nem jönnénk rá, mi az, mert mi semvagyunk idevalók.Steve feladta a polcok vizslatását, és a legnagyobb vérfolt fölé lépett. Oda, ahol Scoronösszeesett és kivérzett.– Egy filmsorozatban egyszer a főszereplő, egy pszichopata gyilkos…– Arra gondolsz, hogy a királyi várban élhet egy?– Nem. A foglalkozása az volt, hogy a vérfoltokból megállapította, hogyan történhetett abűncselekmény. – Steve leguggolt, és elnézett az ajtó irányába. – De én ehhez nem értek. Az okotkellene kiderítenünk.– Nem vagyunk nyomozók – felelte Főnix, és ő is közelebb jött. Hogy nyomatékot adjonszavainak, még hozzátette. – Sem te, sem én. Ne téveszd össze a valóságot a filmekkel! Ezenfelültényleg nem a mi dolgunk. Tettünk egy sétát, megnéztük a helyet, de most már menjünk innen.– Félsz?– Nem, sőt egy csomó jó dolgot látok, amit szívesen hazavinnék, de nem hiszem, hogy itt kellenelennünk.– Rendben – egyezett bele hirtelen Steve a másik nagy meglepetésére. – Keressük meg atündéket!Az ajtó felé indultak, amikor szemből négy egyenruhás katona sorjázott be. Megálltak az ajtó két