A FŐNIX ÉBREDÉSE

– A kérdésetek botorság. Arra vagytok kíváncsiak, tündék, mit hozott a világba az előző ébredés.Amit négyezer év távlatából már nem tudtok szétválasztani, mert az idő összemosta a történéseket,mint a frissen festett freskó alakjait a vizes fal gyöngyöző cseppjei. Botorság mindez, mert a maiéletetek olyan, mint egy fa. A föld és a víz, ami táplálja, együtt növeli nagyra, nem külön-külön,szétválaszthatóan.– Szellemek… – mosolygott Elesztriel lekezelően.– De tudok segíteni – lehelte Iriel, és arca megnövekedett. A szellem megváltoztatta alakját. –Nem létezik két szellemvilág. A ti világotokba egy másik világból érkeznek utazók… de aszellemek hona közös.– Hogyan? – Aramir megdöbbent. Az ezerhétszáz éves tündének is lehetett újat mondani.– Odaátról az emberek s mi ugyanoda jutunk halálunk után… Kérdeztek, de én másraválaszolok. Tudni akarjátok, mi volt a múltban, de én azt mondom, mi van a jelenben. Mert a múltmit sem számít már.– Mit látsz? – kérdezte Edvir most már türelmetlenül.– Sokan vagyunk a szellemek honában az újjászületésre várva – nevetett fel a szellem. – Új és újlelkek. Milliárdnyian. Megszületnek ott, és átálmodják magukat a mi világunkba. Aztán meghalnakott, és maradnak nálunk itt. Viszont ha meghalnak nálunk, a mi világunkban, akkor…A négy tünde ugrásra készen várakozott a szellem körül. A szellem azonban nem folytatta,hanem körbefordult, és megnézte magának mindőjüket. Eközben hol közeledett, hol távolodotttőlük. Egy másik világban volt, ahol nem csupán az idő nem számított, de a térnek sem voltkiterjedése.– Akkor?… – kérdezte Elesztriel meghatottan.– Sokan vannak már itt – suttogta a szellem –, és azt mondják, a harc ott dől majd el. Aztmondják, hogy a küzdelem nem köztetek zajlik, hanem a titánok között.És azt is, hogy Karmenre figyeljetek. Karmen a legnagyobb ellenfél.– Karmen?– És még valami… – Iriel alakja szétfolyt, a halott tündekirály távozni látszott. – Az emberek,akik megállíthatják a pusztulást… kettő már itt van.– Kettő? – Elesztriel előrehajolt, mintha így közelebb kerülhetne a szellemhez. – Mi az, hogymár kettő?– Mert hárman lesznek. Hárman. O, Artus…Azzal Iriel szétfolyt, s a kékes fény egy villanásban kihunyt Soha nem látott sötét borult aszobára. A tündék pedig hallgattak.Steve és Főnix a cselédektől szerzett iránymutatás alapján viszonylag gyorsan megtaláltákScoron lakrészét. Nem botlottak ott őrbe vagy rendőrségi szalagba, sőt az ajtó sem volt zárva.Könnyedén bemehettek, senki sem állta útjukat.A termekben is minden úgy volt, ahogy az asztrológus halálakor, csupán a test hiányzott.– Eltemették a mágust? – kérdezte Főnix.– Nem tudom – vallotta be Steve, és beljebb merészkedett. Scoron vére rászáradt a bútorokra,falakra és a szőnyegre is. Barna foltok tarkítottak mindent. – Nem kérdeztem rá. Deff úgy mesélte,hogy a nyakát vágták el. Erősen és kegyetlenül. Katona vagy lovag tehette, vagy bárki, aki ért afegyverforgatáshoz, ami errefelé elég gyakori. Nagyjából tíz férfiból tíz.– A mindenit! – Főnix körbefordult az asztrológus gömbjei térképei, mérőműszerei és mágikustárgyai körzött. – Ismerek valakit, aki egy vagyont adna ezért. Szerintem már csak azért is, hogy