A FŐNIX ÉBREDÉSE

megnevezték lehetséges gyilkosokként. Mert bár reggelre eltűntek, még éjszaka, Scoron halálakor, apalotában tartózkodtak.És idegenek.Akikben nem lehet megbízni.Aramir és a bölcsek egy másik tündéje, Lincas a földön ültek egy mágikus rúna körül Edvirrel ésElesztriellel. A rúna közepéből halovány fény sugárzott szét, s a fényben egy szellemalakimbolygott. Az ablakokat sötét függöny fedte, kizárva a szobából a nap sugarait. Csupán a rúnavonalai világítottak, fluidikus, kékes színben, ami a mozdulatlan tündék keskeny arcát is átszínezte.Bár a szellem körvonalai lágyan hullámzottak, a kísértet maga szinte merevnek és rezzenéstelennektűnt. Hallgatott egy darabig, majd hirtelen beszélni kezdett nagyon mély hangon. Ajka alig mozdultközben.– Olyan régen történt mindaz, ami felől kérdeztek, hogy én sem emlékezem rá, csupán azokra amesékre, amelyeket apámtól hallottam, s ő azokat ugyanúgy apjától hallotta. Minden történetétazonban ő sem mesélhette el nekünk, hiszen több élet sűrűsödött össze szívében és elméjében, ezértazután csak néhányat osztott meg gyermekeivel.– Képtelenek vagyunk nálad idősebb és hatalmasabb szellemet megidézni – válaszoltanyugodtan Aramir. – Erőnk nem elég a visszahívásához. Neked kell segítened, Iriel.A szellem habozni látszott.– Békés korszak volt az, annak ellenére, hogy sokan jöttek át a másik világból, mert itt hazáraleltek, és nem volt különbség az álmuk és ébrenlétük között. Minél régebbre tekintünk vissza, annálkisebb különbségek voltak. Amikor a tündérek erdeje benépesült, majdnem egy volt a két világ.– Tudjuk, Iriel. De a válasz…– A válaszok sosem egy mondatban rejtőznek – szakította félbe a szellem. Arcára kedvesszomorúság ült ki. – Te kérdeztél engem, Aramir, s én megpróbálok úgy válaszolni hogy e világban,ahol most vagyok, jelen és jövő összemosódik. A halhatatlan lélek számára a cselekedetek sora múltszélfúvás… Az emlékeim elvesznek, hogy újraszülethessek az idők azonban egymásra épülnek,ingatagok, mint a tündék erdejében a házak… Nem, a válaszok sosem a napfényben születnek,hanem éj és árnyék határán. És a Teremtők akaratából sok minden árnyékban marad.– A szellemvilág még sosem adott választ az élők kérdéseire – szólalt meg ekkor Edvir. Szavait őis Aramirnak célozta.Iriel, a szellem rátekintett.– Harcos tünde… Szükség lesz az erődre.– Az utolsó nyitásról beszélj, Iriel!A szellem hallgatott. Alakja szétolvadt, eltűnni látszott majd megint összeállt, és kékes fényemég erősebb lett.– Az utolsó nyitásnak köszönhetitek Mordovát – mondta. – Az utolsó nyitás tucatnyi országotjelentett.– Ismerjük a történelmet… de mit hoztak odaátról?– Odaát a világ szikár és varázslat nélküli. Az emberek tele vannak becsvággyal, és áthozzákharcaikat. Áthozták harcaikat akkor is, és békétlenséget szítottak.– Nem kellett szítani – morogta Edvir. – Ez a világ a megteremtésekor volt utoljára békés.Akkor, amikor csak tündék sárkányok és angyalok éltek itt.– Akkor sem – mosolygott Iriel. – Harminckétezer éve is megvoltak már a démonaink…– Válaszolj, szellem! – keményedett meg Aramir hangja is. – Mintha kitérnél a kérdésünk elől.