A FŐNIX ÉBREDÉSE

Steve elindult az ajtó felé.– Jössz? – kérdezte.– Hova?– Körülnézhetnénk az asztrológus szobájában.– Miért?– Mert nincs jobb dolgunk. Most senki se mehet se ki, se be a palotába. Nem akarok itt ücsörögniálló nap.– Feküdj le és aludd ki magad! – javasolta neki Főnix.– Már alszom, és nem akarom az álomidőmet vesztegetni. Csak rád vártam, hogy ne kóboroljakegyedül a palota folyosóin.– Nem tartom jó ötletnek. Én sem ismerem jobban ezt a helyet, mint te.Steve a fejét vakarta.– Nyugodjunk meg! – mondta. – Egész úton azt hallgattam attól a lehetetlen őrzőtől, milyenhatalmas város Mordov, és hogy Eronis igazi lovagkirály. Pár órája Deff azt mondta, azért olyannagy az ijedelem, mert több ezer éve nem történt ilyesmi a királyi palotában. Mordovban nemszoktak embereket ölni, sem tőrrel, sem méreggel. Ez nem a Mediciek udvara vagy Helsingőr, ahola fal mögött összeesküvők rejtőznek.– Igen, Mordovról én is hallottam már sok szépet.Főnix az ablakhoz sétált, és kinézett a palota belső udvarának egy eldugott szegletére. Lenthárom kislány játszott, nyilván a szolgálók gyermekei. Egy kövér asszony jött ki közéjük, éssüteményt adott nekik. Az asszonyon fehér kötény volt felismerhetetlen foltokkal. A konyhasókegyike lehetett.– Két választásunk van – mondta Steve –, vagy itt ülünk a következő harminc órában, vagyelindulunk, és csinálunk is valamit. Ez a harminc óra hosszabb, mint az a tizenhat, amit otthontöltesz, a Földön. Akárhol is élsz.– Igen – morogta Főnix. – Hosszabb tud lenni, ha minden éjszaka álmodsz.– Nos?– Menjünk át a tündékhez!Steve megint csak vigyorogni kezdett.– Edvirhez vagy a tünde nőhöz? Elesztrielhez?– Nem mindegy?– Nem bizony! Viszont nem a szobájukban vannak, hanem a palota egy másik szárnyában.Valami Aramir nevezetű nagyon öreg tünde vette őket szárnya alá. Legalábbis Deff így mondta.Hogy odaköltöztek a többi tünde közé.– Akkor én miért nem ott ébredtem?– Talán mert nem vagy tünde?Főnix nem válaszolt. Nézte a gyerekeket, aztán sóhajtott. Steve nagyszájú volt, harsány és néhatúl felelőtlennek tűnt, de abban igaza van, hogy itt ülni teljesen értelmetlen. Bajuk nem eshet apalotában, ez is biztos.– Menjünk! – mondta Főnix.Azt azonban egyikük sem tudta, hogy amikor a gyilkosságra fény derült, a bölcsek előtt őket is