A FŐNIX ÉBREDÉSE

tenni…– Katona vagyok – bólintott Kalnor. Kiszáradt a szája, zúgott a feje. A nap, amely úgy kezdődött,mint minden másik nap, most egyszeriben rémálommá vált. Rémséges dolgot kapott parancsba, deneki engedelmeskednie kell.A bölcsek Luciusszal üzentek. És Mordova a tét.– Úgy van – erősítette meg Lucius, és elengedte a férfit. – Katona vagy. És ez a kötelességed.Nem csalódhatunk benned.– Mikor, uram? – nézett rá Kalnor kiüresedő tekintettel.– Ez a helyes kérdés – felelte Lucius. – Ma este. Ma este, amikor elcsendesedett a palota. Ésigyekezz, hogy senki se lásson!– Úgy lesz, uram.– Senkinek nem beszélsz róla, és senki nem lát meg.– Megértettem.Lucius bólintott, majd körülnézett. Senkit sem látott, aki tanúja lett volna beszélgetésüknek.– Utána beszélünk… – vetette oda Kalnornak. – Felkereslek otthonodban.– Megtiszteltetés lesz, tárnokmester…Lucius megveregette a katona vállát, majd megfordult és elment.Veras meredten állt a távolban.Nem hallotta, miről folyt a társalgás, ám a katona arcát egy életre agyába véste.