A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Két geográfusunknak nyoma veszett Edir tájékán, egy pedig szakadékba zuhant Revenza délirészén. A többiek rendben itt vannak. És láttam a rajzokat is. A hír igaz, a Birodalom területe szédítőütemben gyarapodik új és új földekkel középen, amik tolják kifelé a határokat. És ha hihetünk alegendáknak, akkor ez az idegenek miatt van így.– Még a bölcsek előtt látni akarom a rajzokat – mondta Eronis.– Biztos voltam benne, hogy így lesz – hajolt meg Lucius, majd az ajtóhoz sietett, és kiszólt rajtaaz őrök egyikének.Amíg a nemes odavolt, a király a trónterem oldalsó kárpitját bámulva gondolkodott. A falatbeborító hatalmas gobelinen a varrónők Mordova megalakulásának pillanatát örökítették meg.Mordov vára alatt ott álltak a felkelők és a nemesi seregek, a falak tetején a harsonások, a magasbansárkányok és az ég aranyosan ragyogott. A legfelső torony tetején ott volt a legendás király, Ariánusis, akinek tulajdonképpen a Tizenegyek Szövetsége is a létét köszönheti. Bár minden bizonnyal nemígy esett a koronázás és az új királyság születésének kihirdetése, azért felemelő pillanat lehetett.Sőt biztos nem így esett, merthogy Mordov legendás városfalait a harmadik király, Arthurépíttette. A gobelint varrók ezt vagy nem tudták, vagy nem érdekelte őket, gondolta a király. Azutókor a múlt megidézésekor nem mindig ragaszkodik a valósághoz.– A geográfusok azonnal itt lesznek – jelentette halkan Lucius a király jobbjáról.Eronis feléje fordult.– Van valami sejtésünk a tágulás erejéről és az idegenek számáról?– Scoron dolgozik rajta.– Mi köze ehhez az asztrológusunknak?– Előkereste az iratok közül a négyezer éves szövegeket, és igyekezik összehasonlítani őket amostani eseményekkel.– Akkor őt is látni akarom a bölcsek előtt. Lucius a fejét ingatta.– Sajnos, felség, ez lehetetlen. Scoron éjféltájt bezárkózott a csillagterembe és belekezdett egybonyolult szertartásba. Előtte üzente, hogy csak a következő éjfélkor nyit majd megint ajtót.Eronis morgott valami olyasmit, hogy ide nem mágia kell, hanem pontos számítások. Luciuscsak félig hallotta, de okosan bólogatott. Ekkor kinyílt az ajtó és másfél tucat férfi sorjázott be rajta.Egyszerű úti öltözéket viseltek, amiről már leverték a port. Ábrázatuk fáradt volt, de tiszta,kezükben széles réztokokat hoztak.A nyomukban katonák jöttek, ketten-ketten emelve egy asztalt. Míg a geográfusok köszöntöttéka királyt, addig a katonák összerakták a behozott hat asztalt és felsorakoztak oldalt, a trónteremfalainál.– Kezdhetitek! – intett Lucius a geográfusoknak. Megbontották a réztokokat, széles papírokkerültek elő belőlük, amelyeket a kutatók egymás mellé felhelyeztek az asztalokra. Kisréznehezékekkel fogták le a felpördülésre kész tekercseket, a nehezékek sasokat és oroszlánokatmintáztak.A király közéjük sétált, és érdeklődve nézte a kikerülő rajzokat. Mordova régi keleti határairajzolódtak ki.Délen Beth Narain, majd a közös határszakasz az Aurasszal, fölötte Edir börtöne, és aLidérchegy, aztán a törpék otthona. A geográfusok tovább görgették a lapokat, s feltűnt ezeken túlmég keletebbre Revenza, amely a leghosszabb birodalmi határt tudhatta magáénak. Amikor aztánmár kint volt a világ e szegletének megszokott, ötvenéves térképe, akkor felkerült rá vékony,átlátszó selyempapírokon az új határvonal.