A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nyugalom, fiam, nem szándékozom elmenni, csak azt mondom Luciusnak, hogy nem hiányzikaz erő ebből az országból. Nem végrendelkezem, csupán hangosan kimondom gondolataimat.Chassin felállt, és hátrébb lépett. Elengedte atyja kezét.– Két ilyen fiúval… hárommal, nincs mitől tartanom – mondta Eronis, és Chassinra pillantott. –Az elsőszülöttem igazi lovag, nemes jellem. Chassin jószívű, érzései vezetik, ugyanakkor bölcs is.Pontosan olyan, amilyen egy jó testvér, aki bátyja, a király oldalán áll majd, ha eljön az ideje. Veraspedig kemény önmagával szemben, és a legjobb kardvívó lesz a világon. A neve évezredekigfennmarad, a lovagi iskolák mintaképe lesz… Én pedig jól vagyok.– De a gyengeség…– Az orvosok adnak majd valami gyógyírt. Eret vágnak rajtam vagy megköpölyöznek. Aklizmáról viszont szó sem lehet…Kinyílt az ajtó, és három doktor sorjázott be a terembe, derekukon vastag övekkel, amik aszerszámokat rejtették.Eronis Ronnonhoz fordult.– Barátom – mondta –, most menj ki, kérlek! Egy király életében is vannak dolgok, amelyeketmeg akar tartani magának.– Felség – hajolt meg a báró –, csak szólj, és állok rendelkezésedre.– Beszédünk még bizonyosan folytatódik, hiszen a vész nem múlt el.– Rám számíthatsz minden körülmények között – felelte Ronnon, és egyenes léptekkel elhagytaa termet.– Lucius – szólt a király. – Erről senki sem tudhat.– Máris sokan tudnak róla, felség. Az őr is, aki értem jött, s a másik, aki az orvosokért szaladt.– Akkor keresd meg őket, és add parancsba, hogy nem beszélhetnek, különben egy haragoskirállyal találják szemben magukat.– Meglesz.– Most menj te is! – intett a király.– Talán jobb lenne, ha…– Menj!A doktorok közben kiterítették öveiket a király lába elé. Volt ott minden, színes üvegcsék, kisporoszacskók, finom vágószerszámok, csövek, egyiküknél még piócák is. Lucius felmérte akínálatot, majd a király parancsát követve elhagyta a tróntermet.Az ajtó előtt megállt, kezével egy pillanatra megtámasztotta az ajtófélfát. Kellett egy kis idő,hogy végiggondolja sürgős teendőit, aztán az őrhöz fordult.– Te voltál, aki orvosért szaladt?– Nem, tárnokmester.– Akkor keresd meg az illetőt, és szólj neki, hogy erről az esetről nem beszélhet senkinek.Keresd meg a katonát is, aki engem idehozott, s ugyanezt közöld vele is. Mondd meg nekik, hogyha már elfecsegték valakinek, figyelmeztessék azokat is a titoktartásról, különben egykettőre amowur határnál találják magukat, s az biztos, hogy egy mowurfészek közelében.– Értettem, tárnokmester – mondta az őr, és már indult is. Lucius megvárta, míg eltűnik, majd azajtó felé fordult.Legszívesebben visszament volna a trónterembe.