A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Ezt megbánod, Lucius… – sziszegte.– Nos, akármit is hiszel, valóban levegőztem – mondta Lucius. – Nem tudom, irántam érzettgyűlöleted honnan ered, de szerencsére atyád el tudja választani gyermekei érzéseit Mordovakormányzásától. És ha te sértett kislányként szaladsz hozzá, akkor Eronis király valószínűlegmegsimogatja fejed, bólint s a szobádba küld, mert a gyermeki árulkodásnak szobafogság a jutalma.Meldiana erre nekiesett Luciusnak, és öklével csépelni kezdte. Az elmúlt napok valamennyifeszültsége ekkor tört ki a lányból. A tárnokmester nem tanúsított ellenállást, viszont folyamatosanhátrált.– A vőlegényed a lakrészébe zárva sínylődik – mondta Lucius. – Jogos a felháborodásod, de nerajtam töltsd ki haragod.Meldiana megtorpant.– Ennek semmi köze Goranhoz – sziszegte – és ahhoz, hogy apám nem engedte útjára, nem istudom, hogy kinek a javaslatára.– A bölcsekére…– Persze… Egy féreg vagy, Lucius, és az is maradsz. Azzal a hercegnő megfordult, és elviharzotta palota felé. A tárnokmester a falnak dőlt, s kézfejével gyöngyöző homlokát törölgette. Meleg volt,de nem ettől izzadt meg ennyire…A legrosszabb az, hogy ha férjhez megy, már hatalma is lesz.Minden a hercegnő körül forgott. Már-már hihetetlen volt, hogy ezekben a napokban személyemennyire meghatározta a körülötte élők sorsát. Lucius gyűlölte ezt. Gyűlölte, hogy semmit sem ért,semmit sem tud.Az ország érdeke is azt kívánná, hogy Meldiana meghaljon, gondolta a tárnokmester. Ez agondolat kísértette, mint valami rossz szellem.Lucius leporolta öltözékét, és elindult vissza a palotába. Az ajtón azonban nem tudott belépni,mert a nevét hallotta maga mögül. Egy katona érkezett gyors léptekkel.– Uram – kezdte –, Eronis király rosszul lett. Már úton vannak az orvosok.Lucius olyan gyorsan indult el a katonával az oldalán, ahogyan csak lehetett, de azért nem futott.A király a trónszékén ült, arra sem volt ereje, hogy felálljon, ám segítséget nem fogadott el.Domer és Chassin álltak mellette, ezenkívül Ronnon báró, akivel a király éppen értekezett, amikor agyengeség rátört. Az orvosok még nem érkeztek meg.– Nincs semmi gond – mondta Eronis, de hamuszín arca másról árulkodott. – Csak múlórosszullét.Chassin, a középső fiú előtte térdelt, és a kezét fogta.– Apámnak nem kellene ilyen könnyedén vennie a dolgot.– Az idő alattomosan lesz úrrá az emberen – válaszolta a király. – Előbb csak elnehezíti amozdulatokat, majd fájdalmassá teszi azokat. Megszínezi a hajat, és ellopja a fogakat. Hályogot vonaz ember szemére, végül pedig az elméjére is. Ezek ellen nincs mit tenni. Nem beteg vagyok,Chassin, hanem öreg.– Felség – hajolt közelebb Lucius –, igazad van, de ugyanakkor a fiad sem mond elvetendődolgot. Erősnek kell maradnod!– Hogyne, Lucius, hogyne. – A király fáradtan legyintett, majd szabad kezével Domer keze utánnyúlt. – Domer jó király lesz…– Apám…