A FŐNIX ÉBREDÉSE

– A legkomolyabb… – Deff szögletes, erős vonalú arcán különös, barátságos mosoly ömlött szét.– Megcsókolhatom hercegnői kezeidet? – kérdezte.Meldiana szótlanul odanyújtotta jobbját.Deff finoman megfogta, majd ráhajolt, és könnyedén megérintette ajkával. Úgy bánt a kézzel,mint leheletnyi csipketerítővel, vékony porcelánnal vagy a legfinomabb cukormázzal. Úgy is adtavissza, két kézzel. A hercegnő a lovag szemébe nézett, és őszinteséget, hűséget, tisztességet látottbenne. A hangja pedig megnyugtatta.– A szívem azt mondja rólad, becsületes ember vagy.– Köszönöm, hercegnő.– Apám is csupa jót mondott rólad, habár volt valami furcsa a hangjában. Elhagytad a szolgálatátsok évvel ezelőtt, ugye?– Jobbnak láttam az utak vándorául szegődni. Sokkal többet segíthetek a falvakban, mint itt,Mordovban.– Most te sem mondasz igazat.– Ez az igazság egyik fele – biccentett a lovag. – A másik fele apádnál van.– Jaj – sóhajtott fel Meldiana vidáman –, miért olyan nehéz megérteni a férfiakat?– Nem nehéz – mosolygott a lovag –, csupán tudni kell, meddig érdemes kérdezni őket.– Észben fogom tartani ezt a jó tanácsot – bólintott a hercegnő. – Most azonban megyek, jólovag, mert hamarosan ebédidő, megszólalnak a gongok, s én nem késhetek.Deff meghajolt, és amikor felegyenesedett, már csak a hercegnő hátát láthatta maga előtt.Mosolygós tekintete akkor elkomorodott, évek fájdalma és keserve költözött belé. Ahogy állt ott,keze a kardra tévedt. Szolgálat, gondolta, a szolgálat soha nem múlik el…Aztán megfordult, és egy villanással húzta ki kardját hüvelyéből. Élét szembefordította a férfivel,aki a sarok mögül lépett ki. Nyeglén, könnyedén, szintén kardjára tett kézzel.Khealnor apja közeledett, Sohan báró.Sohan vékonyabb volt Deffnél, de karjában és lábában acélos izmok feszültek. Ötven fölött jártmár ő is, mégis úgy küzdött, mint egy húszéves. Félelmetes híre volt. Nem véletlenül kapta meg amowur határ menti földeket. Szeme szürke volt, haja őszbe vegyült, s a vállára hullott. Orrátegyszer egy kardmarkolattal betörték, ami ragadozószerűvé tette kemény vonású arcát. Könnyítettvértezetet viselt fénylő ezüstözéssel.– Meghatott a találkozás? – kérdezte a báró gúnyosan.– Én már csak ilyen vagyok. Nem megyek el szótlanul a régi ismerősök mellett – mondta Deff,és leeresztette a kard hegyét, de nem teljesen, a föld fölött lebegtette.– Csalódtam volna benned, ha nem így teszel.– Én nem csalódtam benned – felelte Deff. – Ezért én is megtehetek annyit, hogy úgy jelenekmeg, ahogy várod.Sohan elmosolyodott.– Két évtized alatt megöregedtél, Deff. Hogy azt ne mondjam, megkoptál.– A külső nem minden. Te ugyan csillogsz-villogsz, belül mégis rohadsz.A báró arcáról eltűnt a mosoly. Sohan lassan kihúzta kardját, miközben töprengőn mondta,– Lehet, hogy így gondolod, de ugyan, mennyire látsz te bele a világ irányításába? Az országotnem te véded a poros falvakban, parasztok között. Nem olcsó kocsmákban kell Mordovát megóvni