A FŐNIX ÉBREDÉSE

de nem ellenkezett. – Ám ez kevés, Lucius. Ez kevés. Ez csak gyanú. Bárki másról lenne szó,mágikus igazság után kiáltanék, de Gorant nem hozhatom hírbe.– Az apja miatt?– A lányom miatt. Hiába vagyok Mordova királya, az én szemem is veszélyben lenne… IsmeredMeldianát, milyen heves.– Ismerem, felség, de Gorant nem kell lefogatni, csupán… meg kell kérni, hogy a testi épségemiatt maradjon a lakosztályában.A király elengedte a tárnokmestert, aki megigazította öltözékét.– Tegyünk így! – bólintott Eronis. – És állíts őrt az ajtaja elé!– A testi épsége miatt…– Úgy van!– Meglesz, felség.– De miért Scoron? – kérdezte Eronis. Arcán sötét felhő futott végig, s egy pillanatra megállt alélegzésben, mintha csak rosszul lenne. Az elmúlt napok terhe megviselte szervezetét. – Miért ő?Miért ölték meg? Kiolvasott valamit a csillagokból? Valami veszélyeset? S ugyan kire nézveveszélyeset. Ránk? A Birodalomra? Talán meglátta a jövőt?Lucius nem osztotta meg a királlyal a felfedezését. Nem mondta el azt sem, hogy a szőnyegrőlmegpróbálta felfogatni Scoron vérét, s megmérette, nem hiányzik egy kancsónyi.Éppen annyi, amennyi egy múltat őrző mágia feloldásához kell.De nem hiányzott. Scoron vére megvolt az utolsó cseppig.– Nem tudom, kinek lehetett oka rá – felelte –, és hogy miért…– Oka? – horkant fel a király. – Oka az én palotámban? Mordov szívében? Nincs semmi, amifelmentést adhat egy ilyen gyilkosságra. Scoron nekem dolgozott, s ha kiderül, ki volt a gyilkosa,mentség nélkül láncra veretem. A vas pedig élete végéig díszíteni fogja kezét és lábát.Lucius látta, hogy az uralkodó még pár nap elmúltával is dühbe gurul, ha az asztrológus halálaszóba kerül. Nem csodálkozott ezen, ám ugyanakkor valamit furcsának talált a királyviselkedésében. Feldúlt volt, de mintha haragjába némi zavarodottság is vegyült volna.– Kiderítem, ki volt az. Őreiddel is személyesen beszéltem. Kivallattam őket arról az éjszakáról.– Gondolom, semmit sem tudtál meg.– Még nem, felség.A király dühösen legyintett, majd kifelé indult az ajtón. A hangja keményen harsant, nagyon iskeményen.– Találd meg a gyilkost, de nagyon gyorsan, Lucius! Nagyon gyorsan, különben a mowur határramegy mindenki, aki a palotámban volt azon az éjjelen. Az összes katona, valamennyi udvaronc és temagad is.– Felség?– Jól hallottad!A király elhagyta a termet, Lucius pedig elgondolkodva dőlt az asztalnak, amelyen még ottvoltak a geográfusok térképei. A tárnokmester tekintete szinte magától csúszott az északkeleti határcsíkjához.– A mowurok földje – morogta Lucius. – Karmen kutyái… Az lett volna az utolsó hely e világon,ahova szíve szerint ment volna.