A FŐNIX ÉBREDÉSE

Tizenegyedik fejezetA végén úgy esett, hogy Goran nem indulhatott el reggel, mert lezárták a palota kapuit, és senkisem mehetett se ki, se be. A királyi palota falai között gyökeret vert a gyanakvás és a félelem. Aszolgálók és a katonák máris Mordov sötét napjaként emlegették az estét és a hajnalt, amikor isScoron halálát követően mindent és mindenkit átvizsgáltak. Gyilkost és fegyvert kerestek. Előbbkívülállókat, idegeneket, majd amikor bebizonyosodott, hogy ilyenek nincsenek a palotában, acselédséget és a közembereket vették elő.Lucius megint felkereste Timothist, és most arra próbálta meg rávenni, hogy annak aszerencsétlen éjszakának a történéseit fürkéssze ki. A mágus a szokottnál türelmesebben magyaráztael, hogy Scoron lakrészében számos falba vésett rúna védte a varázslatos behatolásoktól, amelyeksajnos azt is megakadályozzák, hogy az eseményekre mágiával fényt lehessen deríteni.– A királyi palotában élők közül senki sem csinálna ilyet – találgatott Lucius az Eronis királytrónszéke mögötti kicsiny szobában. – Sem a tündék közül. Ketten gyanúsíthatóak tehát, a revenzaiGoran és Deff lovag.– Deff nem öl meg senkit ilyen alávaló módon – morogta a király.– Mindannyian láttuk, hogyan beszélt felsé…– Nem öl meg senkit! – harsant fel a király. – A lovagnak különös elképzelései vannak a világról,az életről és a becsületről, de ezek az elképzelések tiszták. Nem emelne fegyvert egy védtelenemberre. Nem gyilkolna.– Akkor Goran marad, senki más. A király hallgatott.Lucius közelebb lépett Eronishoz, és halkra fogta szavát.– Felség. Nem említettem, de tegnapelőtt éjjel találkoztam a hercegnő vőlegényével. Egyedülbóklászott a folyosókon. Azt állította, levegőzni volt, de lehetett akár Scoronnál is.– Miért mondod ezt, Lucius? – kérdezte a király.– Mert így történt.– Biztosan?– Felség, megbántasz, ha nem hiszel nekem. Mi okom lenne hazudni?– Mi okod? – A király felsóhajtott. – Természetesen az ország érdeke. Bár egyet akarunk, Lucius,néha másként gondolkodunk.– Te parancsolsz, felség.– Parancsot én adok neked, de amíg ez be nem következik, te addig is érdekes dolgokat teszel.– Azon az éjen találkoztam a revenzai lovaggal, a lelkem rajta.– Vért láttál öltözékén?– Nem. Scoron torkát hátulról vágták el. A homlokát fogták közben, s így a vér előrefröccsent.Találtunk egy ruhát, amelybe a tettes beletörölte fegyverét. Nem vértől mocskosan távozott, hanemtisztán… Lehetett Goran lovag is.– Aki ezt megemlítené Meldianának, annak a lányom kikaparná a szemét…– De miért mondaná el bárki is?– Mert valamit mondani kell, ha lefogatom a vőlegényét. – Eronis hevesen kinyúlt, ésmegragadta a nemes öltözékét. Meglepő mozdulat volt ez a királytól. A tárnokmester megdöbbent,