A FŐNIX ÉBREDÉSE

meghaltok. Ha nekem kell végeznem veletek, akkor szörnyű halállal. De ne higgyétek, hogy amordovaiak békésebben végeznek veletek. Lehet, hogy a városaik hófehérek, de a szívük nekik isfekete, ha rablókról és gyilkosokról van szó…Mellanis emelte fel a karját.– Értjük, vezér, hogy hova kell mennünk, de hogyan maradjunk láthatatlanok Mordován átvezető utunk során?– Mint mondtam, a csapat három részre szakad. Az egyik részét én fogom vezetni. Az eddigiekalapján kiválasztottam a másik két vezetőt, akinek minden szava és parancsa olyan lesz számotokra,mintha én magam mondanám. Daburon és Horges lesz az. – Harod rábökött a két férfira. – Ti mostbejöttök a sátorba, és megbeszéljük a továbbiakat. A többiek térjenek nyugovóra, mert a nap előttfogunk kelni.Mellanis felállt, nem akarta elfogadni Harod döntését.– Miért ők, vezér? – kérdezte emelt hangon. – Semmivel se jobbak nálunk.– De igen, azok – mondta Harod sötéten, és közelebb lépett. – Kétségbe vonod a döntésemet?Mellanis egy hosszú pillanatig mereven nézte a vezér arcát. Az a típusú fickó volt, aki tréfásbeszólásaival építi fel maga körül a közösséget. Szeret középen lenni, nagy a hangja, és ezzel akettővel sok mindent elér. Most azonban rájött, hogy az életével játszik. Komolysága elszállt, arcáravigyor ült ki.– Dehogyis, Harod! – mondta erőltetett vidámsággal. – Elfogadom a döntésedet, és ha dúdolod,el is táncolom, csak az én nevemre könnyebb rímet találni. Jó fiú volt Mellanis, szopott anyjamellén is…A csapat megint röhögésben tört ki. Csak Harod nem nevetett, de hátralépett egyet, jelezve, hogyMellanis most életben marad. A férfi kényszerű vigyorral ült vissza a tűzhöz, és a többiek feléfordult.– Tud valaki ilyen jó verset költeni a saját nevére? – kérdezte harsányan.Harod intett a két kiválasztottnak, s együtt vonultak hátra, a vezéri sátor felé.A sátor takarásában egy aprócska mécses égett. Csak Harod zsákja és egy leterített bőr fekhelyvolt bent. Harod leült zsákjára, a két kiválasztott férfi pedig a földre. A vezér egy térképet terített kiközépre.– Ez Mordova legutolsó rajzolt határait mutatja – mondta Harod. – A határok azótamegváltoztak, de ez minket nem érint, hiszen mi befelé megyünk az ország szívébe. Mordovba.– Miért mi, vezér? – kérdezte Horges.– Figyeltelek benneteket az elmúlt napokban – bólintott Harod. – Ti ketten nem csupán aparancsokat teljesítitek pontosan és jól, de gondolkodtok is. Tiszteletet is kivívtatok a csapatban. Te,Daburon – fordult az ősz haját varkocsban hordó férfi felé –, amikor megfojtottad azt a nagyszájúszénégetőt, akkor nyerted el a csapat támogatását. Horges pedig azzal a döntésével, amikor a gázlónátvezette a szekereket. Ezért emeltelek ki benneteket, s ha jól végzitek a dolgotokat,megkétszerezem a kincsből származó jutalmatokat.Harod ezzel elsöpörte Horges és Daburon minden kétségét, és elnyerte feltétlen bizalmukat.– Mit kell tennünk? – kérdezte Daburon mélyről jövő hangon.– Csak azt, amit mondok. – Harod a térképre bökött. – Itt lépjük át a határt. Még előtte háromrészre oszlunk. Én délebbre húzódom, és csupán Barnazolt viszem magammal. A mi célunk Nifinlesz, ahonnan egy varázslatot hozunk el… Erről a többieknek nem kell tudniuk.– Értettük.