A FŐNIX ÉBREDÉSE

Kis hangzavar kelt a csapat tagjai között. Harod hagyta, hadd méltatlankodjanak vagytalálgassanak. Úgy állt középen, mint egy kőszikla, s a csendet várta, amelyben majd őt kérdezik.A hangzavar elhalt, és egy Mellanis nevű haramia emelkedett elsőként szólásra.– Mi dolgunk van Mordovban?– Azt egyelőre nem kötöm az orrotokra.– Eronis király hadserege ellen semmit sem tehetünk. A városfalat sem tudjuk bevenni…– Barmok vagytok – közölte Harod, és végignézett a társaságon. – Ki mondta, hogy szembeakarunk szállni a királyi sereggel vagy az őrzőkkel, ki mondta, hogy a városba erővel akarunkbemenni?– Hát hogyan másképp? – kérdezte oldalt egy sötét képű alak.A kérdező nem tréfálkozni akart, Harod jól tudta. Embereinek jó része csak az erőszakból értett,Mordov pedig az ő szemükben a nagy ellenfél otthona volt, ahol nem látták őket szívesen. Afejükben tehát a behatolásnak csupán egyetlen módja létezett, acél a városőröknek és mindenkimásnak, aki útjukba áll.– Te hogy mész be a szülőfaludban a szomszéd házába? – kérdezte Harod az emberét.– Rátöröm az ajtót.– Értem. És hogyan mentél be gyerekkorodban anyád házába, ha zárva volt az ajtó?– Kopogtam. De csak addig, amíg fel nem tudtam emelni a buzogányt…Röhögés csapott fel, és a szószóló nem értette, miért. Harod kivárt.– Mordovba úgy megyünk be, mint te gyermekkorodban anyád házába – mondta aztán. –Bekopogunk, és békésen, csendesen besorjázunk a városba.– És beengednek minket?– Majd úgy viselkedünk, mint a mordovaiak.– Az nehéz lesz.– Ezen múlik a fizetséged. Ha nem sikerül, nincs arany.– Akkor menni fog.Harod körbehordozta tekintetét a társaságon.– Ez nem tréfa. Aki nem tud viselkedni, parancsot fogadni, az most lépjen le. Mert ha erre holnapnapkelte után kell rájönnöm, akárki is legyen az, életével fizet érte.Csend fogadta szavait.– Ez a küldetés – folytatta Harod komoran – a nagy lehetőség. A pénz, amit egy életen át semtudnátok összerabolni, akárhogyan is igyekeznétek. Nem hagyom, hogy bárki meghiúsítsa. Ezértkíméletlen leszek. A saját kezemmel fogom megölni azt, aki egy kicsit is eltér attól, amit mondok.Megértettetek engem?– Igen, vezér.Elszórtan érkeztek az igenek.– Megértettetek engem? – kiáltotta Harod. – Hallani akarom.Körbefordult, és mint vércse az egérre, úgy nézett emberei szemébe. Megkapta, amit akart, ahatározott igeneket.– Rendben van – intett Harod. – Kiválasztottak vagytok. Ha ezen túl vagyunk, bármitmegvehettek, amit csak akartok. Fényűző palotát, nőt, fiút, fegyvert, talizmánt. Ha elbukunk,