A FŐNIX ÉBREDÉSE

Steve csengetésre ébredt, de neki is kellett egy kis idő, hogy rájöjjön, ki jöhetett hozzá ezen akora reggeli órán. Rékát várta.A lány reggelre ígérte magát. Valamikor éjszaka szállt le a gépe Ferihegyen, és a legutolsó e-mailben bejelentkezett reggelre. Jobb is volt így, Stevenek nem kellett a reptérre taxiznia. Legalábbkialhatta magát.Kikászálódott az ágyból, és gatyában ment az ajtóhoz.Amikor kinyitotta, még nem volt teljesen magánál, úgy ölelte át Rékát. Annyira kiszáradt a szája,hogy még egy sziát sem tudott kinyögni.Réka elengedte és mosolygott.– Most ébredtél? – Aha.– Buli volt este, mi?– Este? Á, dehogy! – Steve legyintett. – Viszont bulival álmodtam.– Nem mintha hiányozna, ugye?– Öhm… – Steve félreállt az ajtóból. – Bejössz?Réka belépett, és két csomagot tett le a földre, majd levetkőzött. Vastag kötött pulóver és vékonyesőkabát volt rajta, beköszöntött a hideg ősz, kint lehűlt a levegő és esett.Steve közben a konyhában töltött magának a dobozos almaléből. Amikor Réka utána jött,megemelte a dobozt.– Kérsz?– Inkább egy kávét. Van tejed?– Van. – Steve elgondolkodott. – De szagold meg, mert nem emlékszem, mikor vettem. Kicsit…kicsit összefolynak a napok.Réka rutinos kézzel nyúlt a konyhaszekrénybe a Nesca-fé után. A csapból eresztett egy kis forróvizet, és azt még egy percre betette a mikroba. Közben folyamatosan beszélt. Először csakBrüsszelről áradozott, majd a munkáról, hogy mennyire fárasztó volt, és a napi tolmácsolás utánkiüresedett aggyal, hullafáradtan dőlt az ágyba.A mikró csengett, a perc letelt. Steve előhalászta a tejet, megkóstolta, és úgy ítélte meg, hogymég jó, így Réka keze alá tolta. A lány két cukorral és sok tejjel itta a kávét. Miközben kevergette, aküldöttség tagjairól mesélt, és Steve igyekezett figyelni rá. Csak hogy tegyen valamit, a vízforralótfeltöltötte vízzel, és egy csészébe teafiltert rakott. Amikor a víz felforrt, elkészítette a teáját, mézetrakott bele, és arra gondolt, ez másnaposságra is jó, habár ő nem másnapos, de valahogy mégis úgyérezte magát.Ez valami pszichés dolog, töprengett rajta, majd fennhangon azt kérdezte,– Milyen volt a repülőút?– Végigaludtam – mosolygott Réka.A lány már megitta a kávét, és a nagyszobába húzta magával Stevet. A teás pohár kint maradt akonyhában.– És veled történt valami? – kérdezte Réka. Lenyomta Stevet a díványra, majd leült ő is, éselhelyezkedett a fiú ölében. A lábát feltette a díványra. – Jaj, de kényelmes!– Semmi különös – felelte Steve. – Csak… – Úgy érezte, mondania kell valamit, hiszen nemigaz, hogy semmi különös nem történt vele. Mert igenis történt. A valóságot azonban nemmondhatja el. – Szóval gondolkodtam azon a múltkori dolgon. Tudod, az irodalmi ügynökön…