A FŐNIX ÉBREDÉSE

Második fejezetA hírnök a Birodalom szívéből indult, Adesszából, onnan is a királyi palota szomszédságából,egy szűk sikátorból. A lova pihent volt, egy közeli fogadó bérelt istállójában etették, itatták,gondozták három napig, míg a hírnök az emberére várt a sikátor egy aprócska, omladozó házában,egy mogorva vénasszony mellett.A házon két ablak volt, mindkettő éppen akkora, hogy egy kéz átférhetett rajta, de egy fej márnem. A házban egy aprócska mécses égett éjjel-nappal, sercegett és kormozott, ezért aztán állandóbűz volt odabent és a mennyezeten egyre vastagodó koromfoltok. A hírnök a hely és az öregasszonyellenére is türelmesen várt, nem tudta, milyen hírre, de azt sejtette, hogy fontos lesz. Hosszúvárakozásra készült fel, hetekre, talán hónapokra, de szerencséje volt, a negyedik nap hajnalánmegjött a besúgó.Az üzenetet egy goblin hozta, morogva, köpködve. Átadta a lepecsételt tekercset, majd a markáttartotta. A hírnök, noha biztos volt benne, hogy a goblint kifizette a gazdája, a markába nyomott egyfél aranyat, nem sokat, de nem is keveset. Az öregasszony eztán kitessékelte a goblint, aki megintcsak morgott és köpködött, de most már horkantott is hozzá, majd miután a goblin távozott, a banyaátvette annak stílusát és morogva, köpködve, tüntetően várta, hogy a hírnök is távozzon.Az azonban még nem sietett. Feltörte a pecsétet, majd egy kis üvegcsét akasztott le övéről, ésegy finom ecsettel beecsetelte a papírt. Kisvártatva betűk formálódtak a papíron, kanyarogtak,szavakat formáztak, majd eltűntek. A hírnök figyelmesen olvasta a szöveget, mozgott a szája, majda papírt a mécses lángjába tartotta. Egészen addig fogta, míg csak egy körömnyi maradt csak belőle,s azt a körömnyit hagyta az asztalra hullni.Aztán az öregasszonynak is odadobott valamit, majd távozott. Átsétált a fogadóba, kifizette abérleti díjat és a ló-gondozás díját, majd felnyergelt, és hátasára kapva gyorsan távozott a városból.Mordova királyához tartott üzenetével.Mordova királya minden egyes szónál úgy érezte, mintha a fogát húznák.– Ha apám nem képes rá, hogy tisztességes esküvőt rendezzen a lányának, akkor kit kérhetek felrá? – kérdezte Meldiana dühösen. A király lánya nem hisztériázott, és Eronis pontosan tudta, hogyigaza van. A hagyományok megkövetelik az eljegyzés utáni egy éven belül az esküvőt, dealapvetően megváltozott a helyzet az utolsó pár hétben. Meldiana egy revenzai lovagot talált, egybáró sarját. Eronis akkor még duplán örült, egyrészt mert a lánya tekintetében látta a boldogságot,másrészt a lovag apja, a báró a revenzai belső kör tagja volt, s az esküvő a két ország, legalábbisMordova és a báró tartománya közötti kapcsolatokat szorosabbra húzta volna. Ez pedig ráfért volnamindenkire.A helyzet azonban alaposan megváltozott az elmúlt hetekben. A vőlegény apja kiesett a belsőkörből, és az erőviszonyok lassacskán eltolódtak a Birodalomban történtek miatt.A Birodalom ugyanis nőtt, és ez sok jót nem jelentett. Nem hódított, még nem. A földterületenőtt, egyre gyorsuló ütemben. Olyan gyorsan, amire történelme során egyszer, négyezer éve voltcsupán példa.– Az esküvő meglesz – mondta Eronis békítően. – Még több mint fél évünk van a házasságot tetőalá hozni.– Ez azt jelenti, hogy már fél éve foglalkozni kellene a szertartás előkészítésével – replikázott