A FŐNIX ÉBREDÉSE

Kilencedik fejezetFőnix felült az ágyon, és pár másodpercig bután nézett maga elé. Királyi pompa… és mégsem.Violeta feküdt mellette, az ablakot vékony, kék sötétítőfüggöny takarta, szemben pedig ott volt atévé. Itthon van, Barcelonában.Főnix letette csupasz talpát a parkettára, és várt. Úgy érezte, ezt nem fogja bírni. Megbolondul.Ezek a hirtelen váltások elveszik a józan eszét.Felkelt, de elsőként nem a konyhába ment, hanem az íróasztalához. Megnézte a naptárat.– Szerda van – morogta. – Ma szerda van. Ma találkozom a filmesekkel.De nem volt biztos benne. Körbenézett, és megtalálta a tévé távirányítóját. Bekapcsolta, de nemaz adásra volt kíváncsi, rögtön átnyomta teletextre. Tényleg szerda volt.– Jól van – mondta magának. Visszapillantott az ágyra, ahol ott feküdt Violeta. Főnix emlékezett,hogy Elesztriel nevetésével aludt el. Még akkor is ott visszhangzott a fülében, amikor a királyipalotában, a baldachinos ágyon fekve elfújta a mécses lángját. – Ez nem fog menni – motyogtamegint maga elé. – Be fogok dilizni…Kávé. A kávé majd segít.Tompa aggyal készítette el és hajtotta föl a fekete italt.Most nem segített a város, a járókelők és a forgalom képe sem, amit lakásának erkélyérőlláthatott.– Spanyolország – mondta. – Nincs Mordova. Nincs… Mordova…Lezuhanyozott, megborotválkozott, fogat mosott. A napi rutin segített valamelyest, bár eközbenis az járt a fejében, hogy vajon ott, az álomvilágban is megborotválkozva ébred majd. Úgy tűnt,nem tud már soha elszakadni attól a valóságtól.– Dolgod van – mondta a tükörképének a fürdőszobában.– Szedd össze magad! Kiment és felöltözött.– Már mész is? – nyújtózott Violeta félálomban az ágyon. Nem volt rajta semmi, feszes melle atakaró fölé került, és Főnix szeme megakadt a merev mellbimbókon. Violeta kívánatos volt, szép…Főnix mégsem maradt otthon.Máskor talán maradt volna, de most nem.– Mennem kell – mondta a kelleténél kicsit szárazabban.– Tárgyalásom lesz a filmesekkel.– Légy ügyes! – nyújtotta el a szavakat Violeta, és az ajkát nyújtotta. Főnix megcsókolta, de alány addigra ismét elaludt.– Igyekszem – mondta az alvó lánynak. Ezek után csendesen elhagyta a lakást.Az ügynöke, Aarón tárt karokkal fogadta az iroda előterében.– Végre! Itt a művész – mondta harsányan, s vigyorgott hozzá. A titkárnője, Regina főnökeharsánysága miatt bocsánatkérően pillantott Főnixre.– Jó reggelt.– Reggelt! Micsoda reggel lesz ez, Főnix! Micsoda reggel!