A FŐNIX ÉBREDÉSE

a kései idő ellenére is felkeresi Scoront. Az asztrológus nem régen tehette fel a mágikus zárat amúltra, és Lucius azon töprengett, vajon amikor legutóbb beszélt vele, akkor már túl volt rajta vagysem. Tudta, mit rejt Meldiana titka? Talán nem is a saját szerencsétlen esete miatt zárkózott el avarázslattól, hanem azért, mert már járt ott, a múltban?Ha igen, akkor Scoron nagyot hazudott, s azt is egyenesen a szemébe. Lucius nem hitte volna,hogy az asztrológus képes erre, de úgy látszik, ő is tévedhet. Az emberismerete ebben az esetbencsorbát szenvedett, ami külön dühítette.Lucius egyre sebesebben szedte a folyosó métereit. A palota kihalt volt, a mulatság ugyan mégfolyt a bálteremben, ám a többi folyosón, épületszárnyban, tornyokban már nyugovóra tértek alakók. Lent, az udvaron, a falak mentén volt még egy kis evés-ivás, a szabadnapos, de a városba kinem engedett katonák mulatoztak a tűz körül, ám az ő hangjuk nem hallatszott fel idáig. Túlságosanmessze voltak.Lucius a következő saroknál Meldiana hercegnő vőlegényébe, Goranba botlott. Kis híjánösszeütköztek.– Tárnokmester! – lepődött meg a revenzai. – Elnézésedet kérem figyelmetlenségemért.– Ezen a kései órán az ember nem számít társaságra – morogta Lucius, majd gyanakvásafelülemelkedett megbocsátásán. – És te, lovag, mi járatban vagy errefelé?– Együtt mulattam a vendégeinkkel, miután a király a családjával aludni tért, ám túl borszagú éspárás lett bent a levegő, így kijöttem kiszellőztetni a fejemet.– Errefelé?– Sétáltam a folyosókon. – Goran elmosolyodott. – Úgy gondoltam, mielőtt utamra indulok, mégmagamba szívom a mordovi királyi palota illatát és színeit. Jó ideig nem fogom látni.– Ez így igaz, lovag. Hosszú út áll előtted.– Nem hosszabb, mint idefelé. Sőt a távolságot most szinte egyenesen szeljük át… Ám különösérzés Mordova nyugalma és pompája után hazatérni Revenza élhetetlen földjére és kaotikusviszonyai közé.Lucius bólogatott. Revenza egyáltalán nem érdekelte most, ám a gyanakvása még mindig nemmúlt el. Távol volt ez a folyosó a bálteremtől. Túlságosan távol ahhoz, hogy egy cél nélkülilevegőzés ide vezessen bárkit is.– Revenza… – hümmögött Lucius. – Revenza sem más, mint Mordova. Sőt lehetne ugyanilyenis…– Ahhoz meg kellene tanulnunk így gondolkodni. Az ember azonban nehezen változik. A fiú azttanulja meg, amit az apjától lát.Lucius bólogatott.– Nálunk is többen tartanak ettől. Goran megértette, mire céloz.– Tudom. Jó párszor szembesültem már az itteni előítéletekkel. Becsületes mordovai nemesek éslovagok is néztek rám ferde szemmel, miközben kezük kardjuk markolatán nyugodott. A tekérdezősködésed azonban nem ebből ered, igazam van, Lucius?– Én bízom Meldiana döntésében. Habár, hogy elmész, az nem segít a hercegnőn. Igencsak tart areá leselkedő veszélytől.– Igen – bólintott Goran. – Rosszkor jött apám hívása, de Meldianát egy egész sereg őrzi abevehetetlen város szívében. Mindennél biztosabb helyen van, s míg bátyjai, apja s oly eltökéltemberek vigyáznak rá, amilyen te is vagy, addig nyugodtan hagyom itt őt.– Akkor hát sok szerencsét – mondta Lucius mosolyogva. – És békés éjszakát!