A FŐNIX ÉBREDÉSE

akkor Timothis segítségével fedheti csak fel a miérteket – ezt viszont a király meg fogja tudni. Nagyvalószínűséggel. Majd kiderül, ha az igazságot felderítik…– Akármi lesz, én beszámolok róla a királynak.– Magam kérnélek rá, ha nem akarnád megtenni – somolygott Lucius.Timothis sóhajtott.– Ma este akarod? – kérdezte.– Igen – felelte Lucius. – Nem várhatunk tovább!A mágus végiggondolta a lehetséges következményeket, és úgy tűnt, a tárnokmesternek igazavan, végre valaki kiutat is keres a jövő fenyegetése elől. Ezt a nifini iskolák nem teszik –botorságból tán vagy azért, mert nem megfelelően mérik fel a veszélyt.Amit Lucius akar, az tulajdonképpen még jó is lehet. Az első lépés valami felé…– Rendben – bólintott Timothis. Meggyőzte magát. – Megcsinálom neked… Szerencséd, hogymindenem megvan hozzá. Minden, ami kellhet.A mágus a torony egy még magasabb pontjára, egy aprócska szobába vezette Luciust. Aszobában nem volt más, mint egy kovácsoltvas állvány, rajta pedig aranydíszes márványtálban víz.– Szentelt víz és Feranis márványtála – mondta Timothis. – Ezek segítenek majd nekünk a múltfelderítésében. Szerencséd, hogy a kérdésedre a válasz itt van a palota falai között.– Szeretném végignézni a varázslatot.– Végig fogod nézni!Timothis nekikezdett az előkészületeknek. Ujjával belenyúlt a vízbe, és a csupasz kőfalrakülönböző mágikus jeleket rajzolt fel. Közben imádságokat mondott. A rajzok után a markába vettegy kis vizet, és meglocsolta vele a szoba sarkait, majd ivott a vízből, s a permetet szétfújta alevegőben.Ezek után öltözéke alól egy aprócska pálcát vett elő, varázslatot mondott rá, és a márványtál fölélépett. Röpke pillantást vetett Luciusra.– Valóban elszántad magad? – kérdezte.A tárnokmester bólintott, mire Timothis megkeverte a vizet.Lucius sok varázslatot végignézett már, de ami most következett, az a valaha látottaklegkülönlegesebbike volt. A pálca nyomán a víz forogni kezdett, forgott és forgott, mígnem egyörvény alakult ki a medence közepén. A mágus varázsszavainak hatására az örvény önálló életrekelt, kiemelkedett a vízfelszínből, forgása nőttön-nőtt, s vihartölcsérré vált. A mennyezetigmagasodott fel, érezni lehetett szívó erejét. Ahogy forgott, Luciusnak meg kellett kapaszkodnia amárványtál szélében, hogy a hirtelen támadt szélvész fel ne emelje. Közben a mágus egyrehangosabban kántált egy ősi, elfeledett nyelven. A víz ekkor hirtelen párát lökött ki magából, és akis szobába nehéz köd ereszkedett, a falak mentén megülve.– Artus… – Ezt a szót értette egyedül Lucius a mágus szavai közül.A köd még nehezebb és mélyebb lett, mintha egy egész völgykatlan párája préselődnék ebbe akicsiny szobába. Ezzel együtt valami különös mélysége támadt a helyiségnek, hogy Lucius nemtudta, hol van a fent és a lent. Valami középre húzta, akár egy szakadék szélén. A vízörvény mégforgott, de elmosódva, messze a távolban.– A kapu megnyílt – szólalt meg ekkor Timothis. Lucius nem tudott örülni neki, mert úgy érezte,két világ között lebeg valamely különleges állapotban. E mélység erejétől félelem ébredt a lelkében.– Kérdezz! – utasította a mágus.