A FŐNIX ÉBREDÉSE

tündéké is arról szól, hogy igyekezzen elérni az igazságot.– Ez nagyon szép – felelte Főnix –, ám a mi világunkban azt tartják, az igazságnak legkevesebbkét oldala van. Mint a pénzérmének.– Akkor nem jó hely a ti világotok. Honnan tudjátok, mi az erkölcsös, mi a jó… mi a szép?– Ezek mindig nehéz kérdések…– Ezek a világ legegyszerűbb kérdései. Ha tudod, mi az igazság.– Ha a szívünkre hallgatunk, mi is tudjuk a választ. Erre Elesztriel megint elmosolyodott.– Mégsem vagytok teljesen elveszve. Főnix nevetett.– Köszönöm a biztatást!Steve kilépett a nemesek köréből, azon egyszerű oknál fogva, hogy kupájából kifogyott a bor. Alegközelebbi asztalhoz ment, és teletöltötte. Főnix megállt mellette.– Nem gondolod, hogy elég lesz? Steve a poharat nézte.– Az a legrosszabb – válaszolta –, hogy tudom, ettől a bortól holnap iszonyatosan másnaposleszek, és tele fogom hányni az ezüstkádat.– Akkor ne igyál.– Ez nem ilyen egyszerű… – Steve mindentudóan vigyorgott. Már nagyon jól érezte magát volt,az élet könnyebbik oldalát látta csak. – Itt vagyok már kábé tizenkét órája. Ha még ébren bírokmaradni ennyit, akkor eltűnök, visszamegyek a saját világomba… a tiedbe is… és nem leszekmásnapos. Érted az egészet? Ez kibaszott jó. El tudod kerülni a másnaposságot. Legközelebb, mireitt felébredek, eltelt két és fél, három nap, és már nem hat rám a mai pia. Zseniális!– Most azonban túl sokat beszélsz. Még valakit megsértesz, és itt karddal vesznek elégtételt.– Tényleg? – Steve körbenézett. – Senkit nem sértettem meg! – Megakadt a tekintete Meldianahercegnőn. – Viszont az a csaj zseniálisan néz ki. Ha valami kellemes szerelést hordana, nem ezt amerev ruhát, még jobban festene. Az esetem. Esküszöm…– Eszedbe ne jusson! – lépett melléjük Edvir is.– Jól van, na! Van barátnőm otthon. Most éppen Brüsszelben van, és fejesekkel iszik.– Brüsszel?– Egy nagy város. Egy nagy kék és csillagos város… Steve kilépett Főnix és Edvir közül, ésbizonytalan léptekkel elindult a terem közepe felé.– Talán vigyáznod kellene rá – mondta Edvir Főnixnek.– Igen – bólintott fancsali arccal Főnix. – Én is azt hiszem. Elindult Steve után. EdvirElesztrielhez fordult.– Mit csinálsz, Elesztriel?A tünde nő ártatlan tekintettel nézett rá.– Mire gondolsz?– Nem látod?… Teljesen megszédíted az álmodót.– Úgy véled? – Elesztriel elgondolkodva nézte Főnix távolodó alakját. – Csak beszélgettünk.– Ez az ember nem ismeri a világunkat. Te csak beszélgetsz vele, de ő mást lát benned. Látom aszemén, hogy úgy néz rád, ahogy egy ember néz az asszonyára. Ha jót akarsz, akkor nem társalogszvele többet. Nem táplálod az érzéseit, az illúzióit.– Tudod, mit? – Elesztriel szembe fordult a tünde férfivel. – Ezt bízd csak rám!