A FŐNIX ÉBREDÉSE

Goran visszatelepedett helyére. Az uralkodó mondott neki valamit, mire a lovag bólintott.Táncosnők libbentek középre – a mordovi királyi udvar nem volt prűd, ebben különbözött avalódi világbeli középkortól. Oldalt megjelentek a mulattatók, és mindenféle ügyességimutatvánnyal szórakoztatták a közönséget. Az asztalok rendje felborult, a viszonylag fegyelmezettvacsora után eljött a mulatozás ideje.A király felállt, és Lucius kíséretében kifelé indult a teremből.Az ajtóban érte utol Sohan báró.– Felség – hajolt meg Eronis előtt –, engedj meg egy kérdést. A király fáradtan biccentett.– Felség – mondta Sohan bárója, aki termetre úgy nézett ki, mint Deff, ám arca, keze, körme sruházata a kóbor lovagénál sokkal ápoltabb és tisztább volt –, miért hagytad, hogy Ordon Deffkétségbe vonja koronádat?– Mert valaha jó lovagom volt, báró – felelte a király.– Túl elnéző vagy vele.– Meglehet, öregségemre érzékeny lettem – meredt maga elé a király –, ám az is lehet, hogyabban bízom, még szolgálatomba áll… Deff jó lovag és lelkiismeretes. Kár érte, jobb sorsotérdemelne.– Mindenki a saját szerencséjének ura – mondta Sohan.– Ez így igaz, báró. Mi már csak tudjuk. De egy kis… ellenkezésért nem fogom megfosztanikardjától.A király elindult, udvaroncai kitárták előtte az ajtót. A báró azonban még utánaszólt.– Felség, én azért nem fogom szem elől téveszteni. Eronis nem nézett hátra.– Tedd azt, báró, ami belátásod szerint az ország érdekeit szolgálja!Mordova uralkodója távozott a teremből.Az ünnepség az este múlásával egyre kaotikusabbá vált. Az udvaroncok átrendezték azasztalokat. Úgy mozogtak, akár a szellemek, nem lehetett látni őket, mégis mindenütt ott voltak, slestek a vendégek kívánságait. Ital bőven volt, a terítékek mellé mézbe forgatott gyümölcsök ésmagok kerültek ki.Steve elengedte magát, és jócskán felöntött a garatra. Fél tucat nemesnek mesélt éppen arepülőkről és a holdra szállásról, és határozottan élvezte, hogy isszák minden szavát.– A felét sem értitek, mi? – kérdezte vigyorogva. – No, megpróbálom érthetően elmondani. Azűrhajó úgy néz ki, mint egy torony méretű óriási nyílvessző…Elesztrielt, aki pár lépéssel arrébb állt, szórakoztatta a dolog.– Mindig ilyen szószátyár a barátod? Főnix a fejét csóválta.– Nem igazán lehet a barátomnak nevezni, hiszen csak itt ismertem meg, de szerintem mindigilyen sokat beszél.– Úgy vettem észre, nálatok szabadabban beszélnek az emberek.– Igen. Nálunk mindent ki lehet mondani.– De akkor honnan tudjátok, hogy mi az igazság?– Én már régen úgy érzem, nincs is olyan.A tünde erre elkomorodott. Fürkészően nézett Főnix szemébe, aki ettől zavarba jött.– Igazság mindig van, és csak egyetlen igazság van – mondta Elesztriel. – Az ember élete és a