A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Bárók és bölcsek, lovagok és barátsággal látott vendégek! – kezdte a tárnokmester. – A maieste búcsúest. A revenzai Goran lovagot búcsúztatja Eronis király és leánya, Meldiana hercegnő.Mint tudjátok, Goran lovag holnap útra kel hazájába, és királyunk óhaja az, hogy ezen a tiszteletérerendezett estén áldomást igyunk rá. Az áldomás után pedig Hadrian főpap imájával bocsátjuk őtútjára.Apródok szaladtak körbe, és új aranypoharakat, aranykancsókat hoztak elő.– A megáldott bor – súgta Elesztriel Főnixnek. Főnix megérezte a tünde illatát, és ezzel együttvalami mást is érzett a mellkasában, ami teljesen felkavarta. Hátradőlt, mire a tünde rápillantott. –Valami baj van?– Semmi – rázta meg a fejét Főnix.Elöl, Lucius mellett megjelent a főpap is, fehérben, bordóban és aranyban. Magas süvege volt ésnehéz palástja. Nyakában lánc, a láncon pedig mágikus, isteni jelekkel vésett medál. Artusszimbóluma.– Artus, igaz istenünk, ki mindenütt vagy, látsz minket, s nyomon követed tetteinket – emelte fela kezét Hadrian –, add meg nekünk a tisztánlátás képességét, a bátorságot, hogy merjünk tenni, s azerőt, hogy megtegyük, mit szívünk követel. Óvd meg királyunkat s országunkat, védd meg ahozzánk közel állókat, s ne engedd közel hozzánk a kísértést, az ártó mágiát, a rossz szót és akísérteteket.– Úgy legyen, Artus! – morogta a társaság. Hadrian az összegyűltekre tekintett.– És most áldást mondok az útra kelőkre – mondta ünnepélyes hangon. Goran felé fordult, akifelállt az asztal mellett. Mindenki más megragadta az időközben teletöltött aranykelyheket. – Álddmeg, Artus, az útra kelőket, vigyázz lépéseire, segíts nekik elkerülni ellenségeiket, a szörnyeket, hapedig ezek elkerülhetetlenek, élezd meg kardjukat, erősítsd meg kezüket, és támogatásoddalvezessék győzelemre küzdelmüket. Adj az utazóknak jó szelet, napsütést és csillagos éjszakákat. Sha megérkeznek, majd hálát mondanak neked, mert te vagy az egyetlen és a leghatalmasabb, azemberi sorsok ismerője, ki teremt és elvesz, akarata szerint.– Ügy legyen, Artus! – ismételték el az asztaloknál ülők, és ittak a kelyhekből.Goran és Meldiana is ivott. Közben az ülő hercegnő Goran keze után nyúlt és megszorította.– És most Eronis király üdvözletét tolmácsolom Mordov vendégeinek – folytatta Lucius,visszaszerezve a szót a főpaptól. – Edvir és Elesztriel tündék a végekről, Steve és Főnix álmodók amásik világból… – Kis morgás kélt a sorokban, úgy tűnt, a két álmodó felkeltette az udvarinemesek érdeklődését. Lucius Deff székére nézett, amin éppen Elesztriel ült, és a halk zajtkihasználva átgondolta köszöntésének szövegét. Végül kihagyta a lovagot a felsorolásból. –Üdvözlet illeti Ongur sárkánypapot is, aki ma este velünk költötte el étkét, emelve az est tekintélyét.Minden szem egy irányba fordult, és a színes tömegben Steve ekkor felfedezte azt asárkánypapot, aki pár napja abban a kis határ menti faluban megmentette az életét. Eddig észre semvette, a tömeg és a színpompás terem elrejtette őt a szeme elől. Ongur csendesen ült, egyenesderékkal, kezét ölében nyugtatva. Az arca nyugalmat tükrözött.– Ő mentette meg a seggem – morogta Steve kicsit részegen. – És meg se köszöntem neki.– Akkor igyekezz elkapni őt, mielőtt elmegy – felelte tréfásan Főnix, de Steve nem vette észre amásik hangjában bujkáló vidámságot.– Jó ötlet – bólintott.Lucius közben már jó szórakozást kívánt az egybegyűlteknek, és intett a zenészeknek, hogykezdhetik. Megszólalt a zene, ami egyszerre volt lágy és lendületes, sípok és húrok hangja szállt, adob azonban hiányzott belőle.