A FŐNIX ÉBREDÉSE

otthon meg nem.– Ki tudja? – Főnix megfogta a kést és a villát, és kimetszett egy szelet húst az elé tettszárnyasból. – Majd kiderül. Idővel minden kiderül.– Ez nagyon pesszimista volt. – Steve követte a példáját. – Pont úgy nézek most ki, mint otthon.Te nem?– Gondold végig, ha sebet szerzel itt, felébredve látszik rajtad?– Nem. Valóban nem.– Akkor miért gondolod azt, hogy a testalkatok is ugyanazok lehetnek? Amikor felébredtél, tisztalappal kezdtél. Én például még az otthoni életemre sem emlékeztem. A te dolgod megtölteni ezt atiszta lapot.– Ezt a hasonlatot csakis egy grafikus mondhatta…– A tiszta lapokat nemcsak mi piszkítjuk össze, hanem az írók is.– Ez jó.Steve intett a késsel, hogy ezt díjazza, majd megkóstolta a húst.– Kicsit rágós, de ehető – mondta teli szájjal.Főnix óvatosabb volt, előbb megszagolta, csak aztán kóstolta meg.– Azt hiszem, tudom, miért – folytatta Steve. – A nagyanyám mindig zsírral sütötte a húst, sosemolajjal. A zsírban sült ételeknek van ilyen íze.– Igen – mondta Főnix, és Jorge éttermére gondolt Barcelonában. Az öreg tulajdonost semérdekelte a koleszterin meg a diabetikus étrendek.– Ez tetszik – jegyezte meg Steve körülnézve. A vacsorára gondolt, a kosztümös vendégekre, anagy asztalokra… tisztára, mint a Lancelotban a Podmaniczky utcában… itt azonban nem kellfizetni a végén.– Ne feledd, hogy mindez együtt jár a muhinokkal és a háborúval is!– Kösz, hogy emlékeztetsz rá.Megették a szárnyast, és szeltek a bárányból is. Steve sült zöldségeket pakolt köré, hagymát is ésegy furcsa tökfélét. Főnix mártásokat öntött a húsokra, és szinte mindegyiket mindegyikkelkipróbálta. A mártások neveit a tündéktől kérdezte meg, Elesztriel pedig örömmel segített neki. Egyidő után átült Deff üres székére, és Főnix mellett magyarázta el, mi és hogyan készül.Az udvaroncok hozták-vitték a tálcákat, s hoztak kancsókat is borral, amelyek ugyan nem voltakannyira finomak, mint a valódi világban, de csillapították a szomjat, megúsztatták az étket, és afejbe szálltak.– Zene nem lesz? – kérdezte hirtelen Steve az egyedül maradt Edvirt.– Miféle zene? – nézett rá a tünde. Lassan, megfontoltan evett, és csak két korty bort ivott eddig.– Hát, ami szórakoztatja a vacsoravendégeket. Azt hittem, lesz valami mulatság.– Ha lenne zene, nem tudnánk beszélgetni. Pedig ez a közös étkezés lényege.– Érdekes. Én azt hittem, maga a vacsora.A tündér lesújtó pillantást vetett rá.– Ahhoz csak fogakra és húsra van szükséged. Társaságra aligha.Steve vigyorgott.– Élvezet veletek beszélni – közölte a tündével. – Teljesen máshogy gondolkodtok, mint mi.