A FŐNIX ÉBREDÉSE

esetleg nem helyénvaló stílusban fog beszélni.– Felség – mondta, és kicsit furán érezte magát –, nézd el nekünk, ha nem a megfelelő szavakathasználjuk, sajnos nem tudjuk még, mit követel az illem Mordovában.– Kezdetnek ez nem rossz – bólintott a király. – Ahonnan jöttök, ott milyen uralkodó van?– Ahonnan mi jövünk, ott a világban nincsenek… olyan hatalmasságok, mint te. Vannakkirályok, de ők nem döntenek az ország ügyeiben, csak… olyanok, mint a címer vagy a zászló. Azországot jelentik, ami nem létezhetne nélkülük, de nem szólnak bele az irányításába.– A király mint címer… – Eronis megrágta a gondolatot. – Léteztek uralkodók, akik valóban nemvoltak többek ennél. Értem, mit beszélsz.– A világunkban sok minden nincs, ami itt van. Nincs varázslat és nincsenek tündék, sem idegenfajok. Csak az ember.Lucius átpillantott a király feje felett Aramir és Timothis, a tünde és a mágus alakjára, vajonhogy fogadják a dolgot. Rezzenéstelenül.– Isten és papok vannak? – kérdezte Eronis.– Azok igen, felség, de nem mindenki hisz Istenben. A király megdöbbent.– Milyen világ az, ahol az emberek nem hisznek Istenben? És akkor Főnix mesélni kezdett.Sokáig tartott a beszéd, és Főnix elbeszélését a világról nemcsak a király, hanem a trónörökös ésa többiek is érdeklődve s némiképp döbbenten hallgatták. Steve jobbnak látta, ha hallgat, még akkoris, amikor nem értett egyet Főnixszel. Magában azonban elkönyvelte, milyen óriási önuralomról tetttanúbizonyságot, és büszke is volt magára.A király sokat kérdezett, az elbeszélés második felében azonban, amikor Főnix már nem a világtechnikai hátteréről, hanem a gazdálkodásról beszélt, kérdezett a herceg és a tünde is. A díszesruhába öltözött nemes és a mágus azonban végig csendben álltak – ezt Steve alaposan megfigyelte.Lucius és Aramir.A legvégén Eronis király felállt és mosolygott.– Köszönöm mesédet, idegen barátom. Megtudtam, hogy a ti világotok mesésebb, mint a mienk.Álmodóitok sok hasznos tudást hozhatnak közénk, ámde olyat is, amely népeink számárateljességgel felesleges… A jövő majd megmutatja, mihez kezdünk mi a ti tudásotokkal. És most,mivel hamarosan vacsoraidő, meghívlak benneteket ünnepi étkezésünkre, amit lányom, Meldianahercegnő vőlegényének búcsúzása okából rendezünk.– Köszönjük, felség – hajolt meg Főnix, és Steve kis késéssel követte példáját.– Valamint szeretettel látom kísérőiteket. – A király előbb a tündékre, majd a lovagra nézett. –Mindegyikőjüket.A tündék is meghajoltak.Deff csak azért sem. Eronis azonban már hátat fordított neki, túl gyorsan, mintha nem is akarnálátni, mit tesz vagy nem tesz a lovag. Domer herceg azonban megjegyezte ezt a felségsértést is.Látszott a tekintetén…A király és kísérete elhagyta a termet.