A FŐNIX ÉBREDÉSE

Főnix a csata elején elvesztette az eszméletét egy, a fejére mért csapástól. Nem tudta, hogy atámadók csapták le, ügyetlenül, a halálosnál kisebbet ütve koponyájára vagy a védők verték fejbe,hogy ne akadályozza őket. Mindenesetre, akárki is volt, Főnix hálát érzett iránta, mert fogalma semvolt róla, hogy ha eszénél marad, mit tett volna.Főnix ugyanis soha nem volt háborúban.Ezt olyan biztosan tudta, mint ahogy Jorge bajszára emlékezett.Felnyögött és megmozdult, bár még nem nyitotta ki a szemét. Most nem száraz szalmán feküdt,hanem vizes, mégis kemény földön, és nem meleg napot érzett az arcán, hanem hűvös szellőt. Nemlátott fényt sem szemhéján keresztül, nyilván besötétedett…Vagy árnyékos helyre húzta valaki.Erre a gondolatra kinyitotta a szemét.Nem árnyékos helyen volt, valóban besötétedett. De a föld, amin feküdt, nem vizes volt, hanemvérben úszott. Véres volt ő is és a ruhája is. Főnix oldalra fordult és fektében hányt.Amikor levegőhöz jutott, megérezte a hányadék és a dermedt vér, a halál szagát és megint hányt.Egészen addig okádott, míg csak epe nem jött ki belőle. Sűrű, keserű epe.– Keljen fel! – mondta valaki, amikor már csak öklendezett, és az epe is elfogyott. Főnixfelpillantott, egy különös alak ült a falu közepén, egy kút káváján. Mintha csak eltorzult volna alátása, az alak körvonalai látszólag hosszúkásak voltak, a karja hosszabb, mint egy emberé.Főnix felült és ledobta magáról mocskos ingét. Nem akarta érezni a bőrén a dermedt, hideg vért.– Ki maga? – kérdezte rekedten és vacogó fogakkal.A másik alaposan megnézte. Félrebillent fejjel méregette.– Edvir a nevem.– És mi történt a többiekkel?– Halottak vagy rabszolgák. A szerencsésebb úgy járt, mint te, és most félholtan fekszik valahol.– Nem érzem magam félholtnak…– Az jó. – Az alak leszállt a kútkáváról. – Akkor mit fetrengsz a földön? Állj fel!Főnix érezte a másik hangjában bujkáló lenézést, és már csak ezért is meg akarta mutatni, hogyvan benne erő. Félig feltápászkodott, de hirtelen szédülés vett rajta erőt és a lába elgyengült.Visszazuhant a földre.– Gyerünk, gyerünk! – mondta türelmetlenül Edvir. – Össze kell szednünk a halottakat, mielőttideérnek a vadállatok.– Ne sürgesd, Edvir! – szólalt meg egy mély, morgós hang Főnix háta mögött. – Akkora seb vana fején, hogy belefér a tenyerem. Kapott egy erős ütést a koponyájára, csoda, hogy életben maradt.Főnix újból megpróbált felállni, s félúton érezte, hogy valaki a hóna alá nyúl és könnyedénfelemeli.– Segíts, Edvir! – folytatta a morgó hangú férfi. – Húzz vizet a kútból!A vékony alak egy pillanatig habozott, majd átnyúlt a kút káváján, és megmozgatta a vízbe lógóláncot. Érezte, hogy a vödör a víz alatt van, és a tekerőkarhoz nyúlt. Szótlanul húzta fel a vizet, mígismeretlen társa a kúthoz támogatta Főnixet.– Köszönöm – mondta Főnix erőtlenül, amikor végre megtámaszkodhatott a köveken.