Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

Fenevadnak, hogy hatalma alá vegye a Várost, akkor azt hiszem…Igen, végül a bácsikám nyomdokaiba léptem volna.Miért éreztem csalódást és futó szomorúságot?– Késôbb a helyzet valamelyest javulni látszott – beszélt tovább aplébános. – Mi pedig a romkerület közepén találtuk magunkat, aholminden segítô kézre, reményt adó szóra szükség van. Az egykori plébániátma már Menedéknek hívjuk, és igyekszünk a betiltott elvek szerintélni. Adományokat gyûjtünk, ételt osztunk, betegeket ápolunk.– Adományokat? – mivel a fôzelék elfogyott, félretoltam atányért. – Ki hajlandó ebben a Városban ételt, ruhát és pénztadni a Menedéknek? Tudtommal minden hatalom és vagyon adémonok által megszállt emberek kezében van.– Különös dolog ez, de épp a gazdag, démonszállta személyekjótékonykodnak a legtöbbet – vont vállat a plébános. – Azok,akik a folyó túlpartján, a Várban vagy például a Rózsadombcsodálatos villáiban élnek. Azt hiszem, csupán azért teszik, hogyéletben tartsák a romkerületben lakó nyomorultakat, mert késôbbmég szükség lehet rájuk.– Mint gazdatest vagy préda – bólogattam.– Igen – az öreg plébános keserû pillantást vetett a vaságyakfelé. – Ha úgy nézzük, mi is nekik dolgozunk.– S mi mást tehetnénk, Elôd bácsi? – tette kezét a nagybátyjakarjára Rob. Látszott: ezt a kérdést már ezerszer megrágták, és nemjutottak semmire. – Talán jobb volna, ha hagynánk az apagékatéhen halni? Egyébként pedig nem értek veled egyet: szerintemsok démonszállta azért adakozik, mert így akarja életben tartanimagában az embert.– A démonzabrálók miért engedik, hogy mûködjön a Menedék?– faggattam ôket tovább.– Két okból – nézett rám a pap. – Egyrészt az épületet éslakóit erôs imák védik.– Úgy érti: ráolvasások!– Nem, kislány, nem azok – mosolygott rám ismét megértôena plébános. – Tudom, hogy a gruftik mágiát használnak a dé-52