Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

hatalmas feszületet letépték, miként a két ajtó között lévô zöldpostaládát és az istentiszteletek rendje, illetve más, a híveket érintôesemények közzétételére szolgáló üvegszekrényt is. Az ablakoktörött madárszárnyakként fityegtek rozsdás zsanérjaikon, és akereszt mintázatú, vaskos ajtónak sem maradt nyoma. A keretbecsupán egy pozdorjából préselt falapot illesztettek, amin se zár,se egyéb biztonsági felszerelés nem látszott, kivéve talán azt akék filctollal írt szöveget, ami így szólt: „Körülvettek a halálhullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak azalvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tôrei.” 8 Hát…ennél derûsebb házi áldást is olvastam már!Miközben áthaladtunk a romkerületen, az ütött-kopott Nissanfurgon (mely egy kimustrált, de még üzemképes tábori konyhátvontatott maga után) platóján ülve, egyre csak azon törtem a fejem,vajon az öreg tiszteletes megismert-e. Mikor utoljára láttam,a plébánia egyik folyosóján hevert, masszív eszméletvesztésbefeledkezve. Már maga az a tény is csodának számított, hogy aFenevad hatalomátvétele után ennyi hónappal az öreg még életbenvan. Sôt, úgy tûnt, nem fér a bôrébe: az elvakult gonoszságvárosának legocsmányabb kerületében jótékonysági missziótvezetett a mindenki által elhagyott apagék számára!A Cserkesz utcáról nyíló autóbehajtó elôtt álltunk meg. Aszemüveges srác, akit mindeddig nem volt idôm alaposabbanmegfigyelni, kiugrott a kocsi anyósülésérôl, és megzörgette afémkaput. Közben én eligazgattam a mellettem fekvô Szürke takaróját,majd visszamosolyogtam a vezetôfülke hátsó ablakábólintegetô kopasz lelkészre.Belülrôl furán dülöngélô, toprongyos alakok kezdték rángatnia kaput. Miután sikerült a vaslemezek alját átküzdeniük néhánykiálló, makacs téglán, iszonyú zajjal tárták szélesre a bejáratot.A furgon lassan gördült be a kopár udvarra, majd megállt. Avalóban zombikra emlékeztetô figurák azonnal visszacsukták éselreteszelték a kapu mindkét szárnyát.8 18. zsoltár 5–6.46