Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

már tényleg nem tréfa! Ha valaki ennyire túlmelegszik, akkortörténik valami a vérével… A suliban tanultuk, de már…– Priznic! – döntöttem el. – Mármint annak a zuhanyos fajtája!Na gyere szépen, tetôprédikátor!Csupán a fürdôbe érve döbbentem rá: ha valóban hidegzuhanytakarok alkalmazni, akkor Szürkét nekem kell levetkôztetnem! Aviselkedése teljesen zavarodottá vált, így hiába próbáltam volnarávenni, hogy ô maga… Ruhástul viszont nem lökhettem a vízalá, mert elfelejtettem váltás göncöt hozni, a nedves cuccok pedigmég betegebbé tették volna a srácot.Az a nagy, büdös igazság, hogy én még soha nem láttammeztelen pasit. Mármint úgy értem, szemtôl szemben. Utáltam ahasamban bizsergô kíváncsiságot, és szégyelltem magam miatta.Szürke persze csak haver, de akkor is…A csempének támasztottam, miközben ô valahova a semmibe,Lázálomfölde kísérteties tájaira meresztette csillogó tekintetét, ésa két karjával hadonászott.– Minden eljô, minden bekövetkezik, amit a számok próféciájamegjövendölt! – üvöltötte torkaszakadtából. – Lássátok, aminyilvánvaló, halljátok, ami egyértelmû: a démonkirálynô…Képtelen voltam megtenni. Már a sliccgombján matattak azujjaim, de aztán visszarántottam a kezem.– Bocs, öreg! – sóhajtottam. – Talán az is elég, ha a fejedetnyomom a víz alá.Húsz perccel késôbb egy ázott hajú, ám némileg kijózanodottSzürke próbálta kiválogatni, melyik lehet a valódi Lilith azonhárom szellemkép közül, amely a szeme elôtt táncolt.– T… történt v… valami? – kérdezte. – H… hol voltál ilyens… sokáig?Mielôtt válaszolhattam volna, megafon recsegô hangja ütöttemeg a fülemet. Még mindig a fürdôben voltunk, melynek csempévelborított falai minden zajt felerôsítettek.– FIGYELEM, FIGYELEM! A MAI NAPON, DÉLUTÁN HÁ-ROM ÓRÁTÓL MELEG ÉTEL OSZTATIK A RÉMÜLT GYER-42