Böszörményi Gyula 3... 2... 1...

A harmadik nap reggelén azonban már biztos voltam benne,hogy mindez nem lesz elég a túléléshez. Szürke tekintete elôzô esteelhomályosodott, és a srác éjfélre már hülyeségeket beszélt.– Sz… szeretlek téged, kicsi Lilith. Sz… szeretlek és gy…gyûlöllek egyszerre. Így van ez, m… mióta csak rádöbbentem, kiis v… vagy valójában! S… sôt, ha jobban belegondolok… Igen,most f… figyelj rám, mert ez n… nagyon fontos! Gy… gyûlölniv… valakit talán csak annyit tesz, m… mintha oly mérhetetlenülszeretnénk ôt, hogy akár már m… megölni is képesek lennénk.I… gen, én szívesen m… megölnélek téged, Lilith, hogy ne… Sohatöbbé, igen! Soha ne l… láthasson vagy érinthessen m… más!– Aha! – nyomtam vissza Szürkét a matracra, amit lázasvergôdésében már teljesen átizzadt. – Mindig tudtam, hogy apasikkal komoly baj van. Azt hiszem, jobban örülnék neki, haezentúl nem mutatnád ki, amit irántam érzel… Sem öleléssel,sem öldökléssel, oké?!A srácnak gyógyszerre, lázcsillapító amulettekre, tiszta kötszerreés kajára volt szüksége. Hiába jártam be azonban napfelkelteután a környéket, semmi hasznosra nem találtam. Ráadásuldélben, mikor visszatértem az állomásra, Szürke épp az épületlapos tetején, a vasbeton toronyba épített hatalmas óra tövébenkóválygott, két kezét az ég felé tárva, miközben csapzott hajáta szél cibálta.– A rohadt…! – sziszegtem halkan, nehogy meghallja, s lenézvemegszédüljön. Berohantam az épületbe, fel a vaslépcsôn,ki a tetôre.– Halld, ki már nem hallhatsz minket, mert az emberek… Oh,igen, ezek a kicsiny kis férgek itt a maguk építette, szánalmaspusztaságban hátat fordítottak neked. Na mindegy… Azért csakhalld meg szavam: én kitartok melletted… Vagy mellettük?! Eztmost pillanatnyilag nem látom színrôl színre, de azért…Miután lerángattam a lépcsôn, és a falnak támasztva, a tenyeremmelbefogtam a száját, azon kezdtem töprengeni, mit kezdjekvele. Éreztem, hogy a teste legalább negyven fokos lázban ég, ami41